Burmilla hosszúszőrű

A burmilla hosszúszőrű – angol nevén Burmilla Longhair vagy Longhaired Burmilla – a burmilla félhosszú szőrű változata. Közepes méretű, izmos, mégis finom vonalú macska, amelynek világos tövű, színes végű szőrzete, zöld szeme és dús, tollas farka különösen elegáns benyomást kelt.

Jellemében a játékosság és a nyugodt közelség jól megférhet egymással. Olyan gazdának való, aki szeretne részt venni a macskája mindennapjaiban, de nem feltétlenül egy állandóan figyelmet követelő társat keres. Félhosszú bundája látványos, ám az egyrétegű szőrzetnek köszönhetően általában kezelhető marad.

A fajtáról és különösen a hosszú szőrű változatról kevesebb egységes tapasztalat áll rendelkezésre, mint a régebben, szélesebb körben elterjedt fajtákról. Emiatt a jellem- és egészségügyi leírásokat érdemes józanul, az egyedi macska szükségleteit is figyelve értelmezni.

A burmilla hosszúszőrű története és elismertsége

A burmilla története Nagy-Britanniában kezdődött, amikor 1981-ben egy csincsilla perzsa kandúr és egy lila európai burmai nőstény véletlen párosodásából született alom. A párosításból származó macskák megjelenése annyira felkeltette az érdeklődést, hogy a burmilla tenyésztési programja elindult. A perzsa ős hatása miatt rövid és hosszú szőrű egyedek is megjelentek.

A hosszú szőrű változat besorolása nem minden szervezetnél azonos. A CFA a rövid és a hosszú szőrű burmillát egy fajtán belül, két szőrhosszal kezeli; regisztrációra 2011-ben, bajnoki státuszra 2014-ben fogadta el. A TICA Burmilla Longhair néven külön tartja nyilván, bajnoki státuszban 2015 óta.

A FIFe fajtalistáján a Burmilla és a BML szerepel, a burmilla hosszúszőrű nem önállóan elismert. A GCCF rendszerében a hasonló félhosszú szőrű ázsiai macskák, köztük az árnyalt mintázatúak Tiffanie néven jelennek meg. Emiatt egy európai törzskönyv vagy kiállítási besorolás értelmezésekor mindig az adott szervezet szabályzata a mérvadó.

A burmilla hosszúszőrű megjelenése

Testfelépítése a burmilláéval egyezik: közepes méretű, izmos, de nem robusztus macska. Feje formázott, tekintete nagy, ragyogó szemekkel hat; a szemszín a zöld bármely árnyalata lehet. Az orr, az ajkak és a szemek körüli sötétebb kontúr a fajta jellegzetes, „sminkszerű” vonása.

A bunda nem olyan tömött és nem olyan látványosan terjedelmes, mint amilyet egy csincsilla perzsánál várnánk. Ez lényeges különbség: a félhosszú szőr a testhez simulóbb, könnyedebb hatású. A tipped vagy shaded mintázatnál a szőrszálak világos alapjához színes vég társul, ettől a cica bundája finoman csillogó, árnyalt képet ad.

Természet és viselkedés

A burmilla hosszúszőrűt játékosnak, intelligensnek és szeretetteljesnek írják le. Ragaszkodhat a gazdájához, szívesen követheti a családi élet történéseit, de jellemzően nem erőszakos módon kéri a figyelmet. Csendesebb fajtaként említik, ami nem azt jelenti, hogy sosem kommunikál: inkább arra utal, hogy általában nem hangoskodó alkat.

A mászás és a játék természetes igénye lehet. Egy jól elhelyezett kaparófa teteje, egy ablak melletti biztonságos fekhely vagy egy magas polcrendszer sokat adhat neki, mert egyszerre pihenőhely és megfigyelőpont. A napközbeni egyedüllétet többnyire elfogadhatja, ha a visszatérő gazdával jut ideje kapcsolódásra és közös játékra.

Ne csak a padlón kínálj játékot. Egy stabil, magas kaparófa és legalább egy biztonságos magas pihenőhely a mászás örömét is megadja.

• Jól működhet rövid, mozgalmas horgászjátékos alkalommal.
• Szívesen keresgélhet elrejtett játékokat vagy jutalomfalatokat.
• A váltogatott játékok érdekesebbek maradnak, mint az állandóan elöl hagyott tárgyak.
• A nyugodt közös időt is értékelheti: pihenést a gazda közelében, simogatást, halk beszélgetést.

Kinek való, és milyen családban érzi jól magát?

Jó választás lehet annak, aki a burmilla kiegyensúlyozott, emberközpontú jellegét kedveli, de a félhosszú, tollas szőrzetet találja vonzóbbnak. Lakásban is jól tartható, ha a környezet nem üres és ingerszegény. A rendszeres emberi kapcsolat mellett kiszámítható napirendet, kényelmes fekhelyeket és függőleges teret is igényel.

Általában jól kijöhet gyerekekkel, macskákkal és kutyákkal. Ez azonban nem automatikus tulajdonság: a gyerekeknek meg kell tanulniuk a macska jelzéseinek tiszteletét, a többi állat megismerése pedig fokozatosan, felügyelettel történjen. A visszavonulási lehetőség minden együttélő macska számára alapvető.

• Jó társ lehet figyelmes családban, pár vagy egyedül élő gazda mellett is.
• Passzolhat más, macskabarát állat mellé, lassú összeszoktatással.
• Kevésbé ideális annak, aki egyáltalán nem tud napi játékra és kapcsolódásra időt szánni.
• Nem praktikus választás annak, akinek kizárólag FIFe-nél önállóan elismert fajta felel meg.

Aktivitás és lakásban tartás

Közepesen aktív macska: nem kell egész nap szórakoztatni, de a mozgásigényét és kíváncsiságát nem szabad pusztán néhány szétszórt játékkal letudni. A rövid, rendszeres közös foglalkozások rendszerint többet érnek, mint egy ritka, hosszú játékmaraton. A lakásban tartott cica számára a biztonság és a környezet gazdagítása együtt fontos.

1. Alakíts ki több kaparási lehetőséget vízszintes és függőleges felülettel.
2. Legyen egy stabil mászófa vagy polcos útvonal, amelyet biztonságosan használhat.
3. Naponta kínálj vadászatot utánzó játékot, majd hagyd „elkapni” a zsákmányt.
4. Biztosíts csendes, zavartalan búvóhelyet, ahová gyerek vagy más állat nem követi.

Egy új macskát ne engedj rögtön minden helyiségbe és minden állathoz. Egy nyugodt, saját felszereléssel berendezett kezdeti szoba segíthet, hogy a tempójában fedezze fel az otthont.

Az alomtálca legyen könnyen elérhető, tiszta, és lehetőleg ne a zajos etető- vagy mosógépzónában álljon. Többmacskás otthonban különösen sokat számít, hogy minden cica hozzáférjen a saját erőforrásaihoz: fekhelyhez, vízhez, kaparóhoz és alomhoz konfliktus nélkül.

Szőr- és bőrápolás

A félhosszú bunda egyik kellemes sajátossága, hogy egyrétegű, finom és selymes. Ezért általában könnyebben ápolható, mint egy sűrű aljszőrzetű vagy erősen tömött hosszú szőrzet. Legalább heti egy alapos fésülés ajánlott fémfésűvel vagy kis, puha kefével.

Külön figyelmet kérhetnek a combok tollasabb részei, a gallér és a farok környéke. Fésüléskor ne húzd a csomót és ne tépd a szőrt; inkább lassan, kis részenként haladj. Ha a bunda állapota hirtelen romlik, a cica feltűnően vakarózik, vagy a fésülés fájdalmasnak tűnik neki, állatorvosi vizsgálat indokolt.

• Nézd át rendszeresen a karmokat, és szükség esetén vágd vissza azokat.
• A füleket csak kíméletesen, látható szennyeződés esetén ellenőrizd és tisztítsd.
• Szoktasd fokozatosan a fogápoláshoz és az állatorvosi szájüregi ellenőrzéshez.
• A fésülést jutalmazással és rövid, kellemes alkalmakban vezesd be.

Egészség és testsúly a burmilla hosszúszőrűnél

A hosszú szőrű változatra önálló, részletes egészségügyi kép nem áll rendelkezésre, ezért a burmilla közös génállományához kapcsolt kockázatokat lehet figyelembe venni. Az ázsiai csoportban a hipokalémia az igazolt örökletes problémák közé tartozik; autoszomális recesszív öröklődésű, és WNK4 DNS-teszt elérhető rá. A perzsa ős miatt a PKD1 vizsgálata is szóba kerülhet a tenyésztési háttér értékelésekor.

A burmilla fajtát egy brit vizsgálat a keverék macskákhoz képest magasabb cukorbetegség-kockázattal hozta kapcsolatba, bár a vizsgálat nem különítette el a szőrhosszúságot, és kevés esetből dolgozott. Ez nem jelenti azt, hogy minden burmilla hosszúszőrű beteg lesz, viszont jó ok arra, hogy a gazda következetesen figyeljen az adagokra, a kondícióra és a rendszeres állatorvosi kontrollra.

A hosszú szőrű változatra külön várható élettartam-adat nem ismert. A megelőző állatorvosi ellátás, az oltások, a parazitavédelem, a fogak ellenőrzése, az ivartalanítás kérdésének átbeszélése és a biztonságos, főként benti tartás minden macska hosszú távú jóllétét támogatja.

Hasonló fajták és elnevezések

Ha a burmilla hosszúszőrű külseje vagy jelleme tetszik, több rokon vagy hasonló megjelenésű fajtával is találkozhatsz. Ezek nem cserélhetők fel automatikusan: a szőrzet, a fajtaeredet, a standard és az elismertség különbözhet.

• Burmilla: a rövid szőrű változat; testalkata, mintázata és jellemvonásai közösek lehetnek.
• Ázsiai félhosszú szőrű (Tiffanie): európai elnevezésekben és besorolásokban lehet átfedés a burmilla hosszúszőrűvel.
• Csincsilla hosszúszőrű és perzsa: a perzsa ős miatt a színeződés felidézheti őket, de a burmilla hosszúszőrű bundája könnyedebb jellegű.
• Balinéz: szintén elegáns, félhosszú szőrű macska, de eltérő fajtaeredettel és megjelenéssel.

Gyakori kérdések

Mi a különbség a hosszú szőrű Burmilla és a Tiffanie között?

A különbség részben a nyilvántartó szervezettől és az elnevezési hagyománytól függ. A GCCF a félhosszú szőrű ázsiai macskákat Tiffanie néven kezeli, míg a TICA Burmilla Longhair néven tartja nyilván ezt a változatot; Európában ezért lehet átfedés a két megnevezés között.

Mennyit kell fésülni a burmilla hosszúszőrűt?

Általában legalább heti egy alapos fésülés elég lehet. Egyrétegű, finom szőre kevésbé igényel intenzív ápolást, de a gallért, a combszőrt és a tollas farkat rendszeresen nézd át.

Mely szervezetek ismerik el a burmilla hosszúszőrűt?

A CFA és a TICA elismeri, de eltérő módon kezeli. A CFA a Burmilla két szőrhosszúságaként tartja számon, a TICA Burmilla Longhair néven külön fajtanévvel; a FIFe-nél nem önállóan elismert.

Születhet-e rövid szőrű Burmilla programjában hosszú szőrű kölyök?

A burmilla programjában a perzsa ős hatása miatt rövid és hosszú szőrű egyedek is születtek. Egy konkrét párosítás várható szőrhosszát azonban csak a szülők ismert örökletes hátterének ismeretében lehet felelősen megítélni.

Jól kijön gyerekekkel és más állatokkal?

Általában igen, a leírások szerint jól alkalmazkodhat gyerekekhez, macskákhoz és kutyákhoz. A sikerhez fokozatos bemutatás, tiszteletteljes gyerek-macska kapcsolat és elegendő saját pihenőhely kell.

Alkalmas lakásban tartásra?

Igen, lakásban is jól tartható. Mászóhelyekre, kaparókra, napi játékra, tiszta alomtálcára és nyugodt visszavonulási lehetőségre van szüksége.