Zöldszárnyú vörösfarkú papagáj

Egy kispapagáj, amelyik nem tölti meg hanggal a lakást

A zöldszárnyú vörösfarkú papagáj (Pyrrhura molinae) az egyik legnépszerűbb kistestű papagáj a magyar madártartók körében, és ez nem véletlen. A mindössze 25–⁠26 cm-es madár megőrizte a pirosfarkú papagájokra jellemző kíváncsiságot és ragaszkodást, miközben a csoport egyik leghalkabb képviselője. Ha lakásban szeretnél papagájt, de nem akarsz állandóan fülrepesztő rikoltozást hallgatni, ez a faj kifejezetten jó jelölt lehet.

Persze a csendesség relatív: ez a madár is rendszeresen hangot ad, csak éppen halkabb, kellemesebb skálán mozog. Amire viszont mindenképp készülj fel, az a mozgásigénye. A zöldszárnyú vörösfarkú papagáj szinte soha nem ül egy helyben, állandóan mászik, lóg, rág és felfedez. Társas lény, ezért párban vagy napi több óra emberi foglalkoztatással érzi jól magát.

Megjelenés és ivari különbségek

A zöldszárnyú vörösfarkú papagáj alapvetően zöld testű madár, de a tollazata korántsem unalmas. A fejtetőn sötétbarna, már-már feketés sapka ül, a nyak és a begy tájékán pedig finom, pikkelyszerű mintázat fut végig, ami a tollak szürkés-zöldes szegélyéből adódik. A szárny éle kékes-zöldes árnyalatú, a hason gyakran vörösesbarna folt jelenik meg.

A farok alsó része és a farokfedők vörösbarnák, innen kapta a faj a magyar nevét is. A szem körül csupasz, fehéres bőrgyűrű látható, a csőr sötétszürke, a lábak barnásszürkék.

A két ivar külsőre gyakorlatilag megkülönböztethetetlen. Aki biztosra akar menni, annak DNS-vizsgálatra vagy endoszkópos ivarmeghatározásra van szüksége. A fajnak ráadásul rengeteg színváltozata létezik a madárpiacon: a sárga oldalú (yellow-sided), a fahéj, az ananász és a türkiz mutációk mind elterjedtek, és ezeknél a színek eltérése miatt a nemek meghatározása még kevésbé lehetséges szemre.

A mutációk között a fahéj változat lágyabb, melegebb zöld alapszínt mutat, a türkiz pedig a kékes árnyalatok irányába tolja el a tollazatot, ami különösen a szárnyakon és a farokfedőkön feltűnő.

Természetes élőhely és viselkedés a vadonban

A faj őshazája Dél-Amerika középső része: elsősorban Bolívia, de megtalálható Nyugat-Brazíliában, Északnyugat-Argentínában délen Tucumán tartományig, és valószínűleg Észak-Paraguayban is. Az élőhelyei változatosak: sűrű, alacsony erdők tisztásokkal, chaco, szavanna és pantanali erdők. Az Andok keleti lejtőin egészen 2900 méteres magasságig felhatol, ahol mohos köderdőkben él.

A vadon élő madarak a költési időn kívül 10–⁠20, néha több fős csapatokba verődnek. A csapat egész nap aktívan mozog, táplálékot keres, közben folyamatosan tartják a kapcsolatot egymással. Ez a társas hajlam a fogságban is megmarad, ezért a magányos tartás hosszú távon komoly viselkedési problémákhoz vezethet.

A faj fészkelése faodvakban történik, ami a fogságban tartott madaraknál az odú méretére és kialakítására nézve is irányadó. A vadonban a táplálékkeresés a nap jelentős részét kitölti, a madarak folyamatosan mozognak, ágakat vizsgálnak át, kérget bontanak, gyümölcsöket kóstolnak, és közben a csapat tagjai szemmel tartják egymást.

Kalitka vagy röpde és berendezése

Ez a szakasz nem a spórolásról szól. A zöldszárnyú vörösfarkú papagáj hiába kicsi, a mozgásigénye óriási. A World Parrot Trust ajánlása szerint egy pár számára legalább 2 méter hosszú röpde vagy függő röpde szükséges. A függő röpde kifejezetten jó megoldás lehet, mert a madarak természetes módon használják a teret, és a magasságot éppúgy kihasználják, mint a hosszt.

Berendezésben ne legyen hiány:

• többféle vastagságú és anyagú ülőrúd, lehetőleg természetes faágakból, hogy a lábak egészségesek maradjanak;
• hinták, létrák, mászókák, amelyek a folyamatos mozgást szolgálják;
• keresgélős (foraging) játékok, amelyekbe elrejtheted a napi eleség egy részét;
• kezeletlen fából készült rágójátékok és növényi cserzésű bőrjátékok, mert a rágás ennél a fajnál alapvető igény;
• naponta friss fürdővíz, mert kifejezetten szeret fürdeni.

A kalitkát vagy röpdét huzatmentes helyre tedd, távol a konyhától és a túlhevített teflonedények gőzétől, ami a madarak számára percek alatt halálos lehet. A napi szabad repülés a lakásban vagy egy madárbiztos szobában nem luxus, hanem a tartás alapfeltétele.

A röpde berendezését érdemes úgy kialakítani, hogy a madarak ne csak egy síkban mozogjanak. A függőleges röpde például lehetővé teszi, hogy a madár alulról felfelé másszon, majd repülve visszaereszkedjen. A természetes faágak vastagsága legyen változó, mert így a lábizmok és a karmok egyenletes terhelést kapnak.

A rágójátékokat időnként cseréld, mert a madár hamar megunja a megszokott tárgyakat, és új ingerekre vágyik. A keresgélős játékoknak többféle nehézségi szintjét is bevezetheted: kezdetben könnyen hozzáférhető rejtekhelyek, később bonyolultabb, mozgatható elemek, amelyek mögül a madárnak ki kell ügyeskednie az eleséget.

Ha a madár egész nap egy kis kalitkában ül, és csak néha engeded ki, akkor a legszelídebb egyed is unatkozni, tollat tépni vagy túlzottan hangoskodni kezd. A mozgás és a foglalkoztatás nem kiegészítője, hanem része a tartásnak.

Etetés: a természetes étrend mintája

A vadonban a zöldszárnyú vörösfarkú papagáj száraz magvakat, virágokat, gyümölcsöket, bogyókat és dióféléket fogyaszt. Ez a változatosság a fogságban is alapvető. Az étrend körülbelül 30%-át gyümölcsök tegyék ki: alma, körte, banán, gránátalma mind jó választás. Emellett zöldségek, leveles zöldek, kölesfürt, kis magvú keverék, csíráztatott napraforgó, főtt bab és főtt kukorica szerepeljen az etetőtálban.

A teljes értékű pellet hasznos kiegészítő, mert segít kiegyensúlyozni a tápanyagbevitelt, és megelőzi a válogatást. A helytelen étrend – például a kizárólag napraforgómagra épülő etetés – jelentősen megrövidíti az élettartamot. A faj átlagos fogsági életkora főként az elhanyagolás és a rossz etetés miatt marad el a lehetséges 25–⁠30 évtől.

A napi etetésnél fontos, hogy a friss eleséget ne hagyd sokáig a röpdében, mert a maradék gyümölcs és zöldség gyorsan romlik. A magkeveréket és a pelletet száraz etetőben kínáld, a friss táplálékot pedig külön tálban, és a nap végén távolítsd el a maradékot.

A csíráztatott napraforgó értékes fehérjeforrás, de csak akkor add, ha a csíra friss, és alaposan átmostad. A főtt babot és kukoricát só és fűszerek nélkül készítsd el. A madár napi vízigényét friss, tiszta ivóvízzel biztosítsd, amit naponta cserélj.

Viselkedés, hangadás és társítás

A zöldszárnyú vörösfarkú papagáj élénk, ragaszkodó és kíváncsi. Gyorsan tanul, szeret a gazdája közelében lenni, és ha fiatal korától rendszeresen foglalkozol vele, kifejezetten bújós társsá válhat. A hangja ehhez képest meglepően visszafogott: gyors, ismételt röpte közbeni hívóhangokat ad, a második hang gyakran mélyebb. Emellett éles vagy dallamos hangokat is hallat, de a hangerő messze elmarad például egy nemespapagájétól.

Beszédre kevéssé hajlamos: néhány szót megtanulhat, de rekedtes, nem túl érthető hangon. Aki beszélő papagájt szeretne, annak ez a faj nem a legjobb választás. Aki viszont egy interaktív, játékos, bohókás társat keres, az valószínűleg hamar megszereti.

Társítás szempontjából a faj legalább párban tartandó. Ha egyedül tartod, a gazdának kell naponta sok társaságot biztosítania, különben a madár magányossá válik. Vegyes röpdés társításáról megbízható forrásadat nem áll rendelkezésre, ezért ha más fajokkal szeretnéd együtt tartani, először konzultálj tapasztalt röpdetartókkal, és figyeld a madarak reakcióit.

A mindennapi megfigyelés során a madár testtartása, tollazatának állapota és mozgékonysága sokat elárul. Az egészséges zöldszárnyú vörösfarkú papagáj éber, érdeklődő, sima tollazatú, és napközben folyamatosan tevékenykedik. Ha a madár borzasan ül, sokat alszik, csökken az étvágya, vagy megváltozik az ürüléke, az mind jel lehet arra, hogy valami nincs rendben.

A jól tartott madár reggel fürge, a friss vízbe azonnal belemegy, és a nap folyamán többször is rágcsál, keresgél, mászik. A társas viselkedés is árulkodó: a párban vagy csapatban élő madarak tollászkodják egymást, egymás közelében pihennek, és a hívóhangokra válaszolnak.

Szaporítás

A faj fogságban rendszeresen szaporodik, ha a feltételek megfelelőek. Faodúban fészkel, ezért a tartók számára kb. 30 × 30 × 46 cm-es függőleges odú ajánlott. A tojó 4–⁠6 tojást rak, és mindkét szülő részt vesz a kotlásban. A kotlási idő 22–⁠25 nap, a fiókák pedig körülbelül 7 hetes korukban repülnek ki.

A szaporításhoz stabil párkapcsolat és nyugodt környezet szükséges. A költési időszakban a madarak védelmezőbbek lehetnek, ezért ilyenkor kevesebb zavarást igényelnek. Ha nem tervezel fiókákat, a tojásokat ne vedd el azonnal, mert a tojó folyamatosan pótolhatja őket, ami kimeríti a szervezetét. Ilyen esetben kérj tanácsot madarakban jártas állatorvostól.

A költési időszak előtt a párnak meg kell szoknia egymást, és a röpde belső elrendezését is érdemes úgy alakítani, hogy az odú békés, kevésbé forgalmas pontra kerüljön. A tojó a tojásrakás előtt gyakran több időt tölt az odúban, és a pár ilyenkor intenzívebben táplálja egymást.

A fiókák kelése után a szülők folyamatosan hordják a táplálékot, ezért ilyenkor a friss eleségből és a csíráztatott magvakból nagyobb mennyiséget kínálj. A kirepülés után a fiatal madarak még hetekig együtt maradhatnak a szülőkkel, mielőtt önállóan kezdenek táplálkozni.

Egészség és megelőzés

A zöldszárnyú vörösfarkú papagáj alapvetően szívós madár, de az egészsége nagyban függ a tartás minőségétől. A leggyakoribb problémák a helytelen étrendből, a mozgáshiányból és az unalomból fakadnak. A tolltépés, a túlzott hangoskodás és az elhízás mind olyan jelek, amelyek a tartási körülmények javítását igénylik.

Új madár beszerzésekor tarts karantént, mielőtt a meglévő állományhoz helyezed. A karantén ideje alatt figyeld az új madár étvágyát, ürülékét és viselkedését. Bármilyen rendellenességnél madarakban jártas állatorvoshoz kell fordulni – a papagájok hajlamosak sokáig leplezni a betegségüket, ezért a gyanús tüneteket nem szabad félvállról venni.

A mindennapos friss fürdővíz nemcsak a tollazat tisztán tartását szolgálja, hanem a bőr és a légutak egészségét is. A lakás levegője ne legyen túl száraz, és kerüld a légfrissítőket, illatgyertyákat, füstölőket a madár közelében.

A napi megfigyelés része az ürülék ellenőrzése is. A hirtelen szín-, állag- vagy mennyiségváltozás utalhat táplálkozási hibára vagy betegségre. A tollazat fénye, a szemek tisztasága, a csőr és a lábak állapota mind olyan részlet, amit nap mint nap észre lehet venni anélkül, hogy a madarat kézbe vennéd.

A rendszeres mozgás és a változatos étrend a legjobb megelőzés, de a madárnak akkor is szüksége van nyugodt pihenőidőre, amikor aludhat és rendezheti a tollait. Az éjszakai takarás vagy a csendes, sötét pihenőhely segíti a megfelelő alvásritmust.

Jogi tudnivalók és beszerzés

A zöldszárnyú vörösfarkú papagáj a CITES II-es függelékében és az EU B-mellékletében szerepel, ami a teljes papagájrendre vonatkozó listázás. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak legális, fogságban kelt, zárt gyűrűs példányt vásárolj. A származást igazoló iratokat – számlát, származási igazolást, adott esetben CITES-engedélyt – mindenképp őrizd meg. EU-n kívüli be- és kivitelhez CITES-engedély szükséges.

A beszerzésnél ellenőrizd a gyűrűt, és lehetőleg olyan tenyésztőtől vásárolj, aki átlátható körülmények között dolgozik. A gyanúsan olcsó, gyűrű nélküli madarak esetében fennáll a veszély, hogy illegális forrásból származnak. A felelős tartó nem támogatja a vadbefogást.

A gyűrű száma és a származási dokumentum együtt igazolja, hogy a madár fogságban kelt. A vásárlás előtt kérdezz rá a madár korára, tartási előzményeire, táplálkozására és esetleges betegségeire is. A megbízható eladó ezekre a kérdésekre szívesen válaszol, és nem sürgeti a döntést. A fiatal madár beszoktatása általában könnyebb, de egy felnőtt, kiegyensúlyozott egyed is hamar alkalmazkodhat, ha a körülmények megfelelőek.

Kinek ajánljuk – és kinek nem

A zöldszárnyú vörösfarkú papagáj kiváló választás azoknak, akik lakásban szeretnének papagájt, de nem bírják a nagyobb fajok állandó rikoltozását. Kezdő madártartóknak is megfelelő lehet, feltéve, hogy komolyan veszik a napi foglalkoztatást és a tágas elhelyezést. Olyan gazdinak való, aki nem csak nézni akarja a madarat, hanem együtt is szeretne élni vele: játszani, tanítani, beszélgetni hozzá.

Nem ajánlott azoknak, akik:

1. egész nap távol vannak, és nem tudnak napi több órát a madárra szánni;
2. kis kalitkában, minimális ráfordítással szeretnének madarat tartani;
3. teljesen hangtalan állatot keresnek;
4. nem készülnek fel arra, hogy ez a madár akár 25–⁠30 évig is élhet.

A hosszú élettartam hosszú távú elkötelezettséget jelent. Ha ez a felelősség vállalható, a zöldszárnyú vörösfarkú papagáj az egyik legkedvesebb, legszórakoztatóbb társ lehet a magyar otthonokban.

Gyakori kérdések

Mennyire hangos a zöldszárnyú vörösfarkú papagáj?

A pirosfarkú papagájok között az egyik legcsendesebb faj, de ez nem azt jelenti, hogy néma. Rendszeresen ad gyors, ismételt hívóhangokat, amelyek halkabbak és kellemesebbek, mint a nagyobb papagájok rikoltozása. Lakásban általában jól tolerálható, de a teljes csendet nem lehet elvárni tőle.

Megtanul beszélni?

Néhány szót megtanulhat, de a beszédkészsége korlátozott, és a hangja rekedtes. Ha kifejezetten beszélő papagájt szeretnél, inkább más fajt válassz.

Egyedül vagy párban tartsam?

A faj társas természetű, ezért legalább párban tartandó. Ha egyedül tartod, a gazdának kell naponta sok társaságot és foglalkoztatást biztosítania, különben a madár magányossá és viselkedési problémássá válhat.

Mekkora kalitka kell neki?

Egy pár számára a World Parrot Trust legalább 2 méter hosszú röpdét vagy függő röpdét ajánl. A kis kalitka hosszú távon nem megfelelő, mert a faj nagyon aktív, és állandó mozgásra van szüksége.

Milyen jogi feltételei vannak a beszerzésnek?

A faj CITES II-es és EU B-mellékletes, ezért csak legális, fogságban kelt, zárt gyűrűs példányt vásárolj. A származást igazoló iratokat meg kell őrizni, EU-n kívüli be- és kivitelhez pedig CITES-engedély szükséges.

Mennyi ideig élhet fogságban?

Megfelelő tartással 25–⁠30 évig is élhet, de az átlagos élettartam gyakran elmarad ettől a helytelen etetés és az elhanyagolás miatt. A hosszú életkor miatt a beszerzés hosszú távú elkötelezettséget jelent.