Kéktorkú ara

A kéktorkú ara Dél-Amerika egyik legritkább és legkülönlegesebb nagypapagája. Testhossza eléri a 85 centimétert, tollazatát a türkizkék és az aranysárga látványos kontrasztja uralja, nevét pedig jellegzetes kék torokfoltjáról kapta. Ez a faj Európában szinte kizárólag állatkertekben és fajmegőrzési programokban fordul elő, magántartásban csak kivételes esetben, a hatósági előírások szigorú betartásával tartható.

A vadon élő állomány mindössze néhány száz egyedre zsugorodott, ezért a kéktorkú ara a CITES I. függelékébe tartozik. Magánszemélyként a beszerzése rendkívül nehéz – legfeljebb EU-tanúsítvánnyal ellátott, fogságban kelt példányként, és csak akkor, ha a hatóságok engedélyezik a tartását. Cserébe egy rendkívül intelligens, játékos társat kaphatsz, aki akár 50 évnél is tovább élhet – ez a madár valóban egy életre szóló elköteleződés.

Nagy testű, kék-sárga ara kék torokfolttal Bolívia egyetlen síkvidéki régiójából. Súlyosan veszélyeztetett, CITES I-es faj, vadon csak néhány száz példánya él. Fogságban kb. 1000–⁠1100 madár van, Európában főleg állatkertek tartják az EEP-programban; magánszemélynek alig beszerezhető.

Megjelenés és ivari különbségek

A kéktorkú ara (Ara glaucogularis) első pillantásra hasonlít a közismertebb kék-sárga arára, de több jellegzetességében is eltér. A homloka és a fejtetője mélyebb, zöldeskék árnyalatú, a torka és a begy felső része pedig élénk türkizkék – innen kapta a nevét.

A szárnyfedők és a farok kékeszöldek, a has és a mell alsó része ragyogó aranysárga. Arcrésze csupasz, fehér bőrű, amelyen izgalmi állapotban halvány rózsaszínes pír futhat át, vékony, sötét tollvonalkákkal. A csupasz arcbőr túlmutat a puszta díszítő szerepen: a bőr vérellátása révén a madár testhőmérséklet-szabályozásában is részt vesz, melegben jobban kipirulhat, míg hidegben sápadtabb marad.

A tollazat színei a vedlést követően a legélénkebbek, a természetes napfény pedig kiemeli a türkiz és a zöldeskék árnyalatok közötti finom átmeneteket.

A szem szivárványhártyája a fiatal madaraknál barna, később sárgás-narancssárgára változik. A csőr erős, fekete, a lábak sötétszürkék. A két ivar külső jegyek alapján nem különböztethető meg – a pontos meghatározáshoz endoszkópos vizsgálatra vagy DNS-alapú ivarmeghatározásra van szükség. A fajta egyes egyedei kereszteződhettek katonaarával (Ara militaris), így a fajtisztaság megőrzése a tenyésztés során kiemelt figyelmet igényel.

A hibrid egyedeknél a torokfolt kékje gyakran fakóbb, a homlok zöldes árnyalata pedig kevésbé markáns, de a biztos azonosításhoz mindenképpen szakértői szem vagy genetikai vizsgálat szükséges.

Természetes élőhely és viselkedés a vadonban

A kéktorkú ara kizárólag Bolívia Beni megyéjében, a Llanos de Mojos síkvidékén honos, nagyjából 300 méteres tengerszint feletti magasságig. Élőhelyét pálmaligetes szavannák, galériaerdők és szezonálisan elárasztott füves területek alkotják. A faj szorosan kötődik bizonyos pálmafajokhoz, elsősorban az Attalea phalerata és az Acrocomia aculeata terméseihez, amelyek a táplálékának alapját adják.

Az évszakok váltakozása itt drámai változásokat hoz: a száraz évszakban a madarak a maradék vízforrások köré tömörülnek, míg az esős időszakban az elárasztott területeken szétszóródva táplálkoznak, kihasználva a beérő pálmatermések bőségét.

A vadonban többnyire párosával vagy kisebb családi csoportokban mozog, bár a költési időszakon kívül nagyobb, akár 20-30 fős laza csapatok is kialakulhatnak. Kora reggel és késő délután a legaktívabb, ilyenkor hosszabb repüléseket tesz a táplálkozó- és pihenőhelyek között. A repülésük jellegzetesen erőteljes, mély szárnycsapásokkal, és a csapatok közötti kommunikációt hangos kiáltások kísérik.

Riasztóhangja hangos, átható kiáltás, amely a nyílt szavannán messzire elhallatszik – ez a hang a fogságban tartott madaraknál is rendszeresen hallható, különösen, ha izgatottak vagy figyelmet követelnek. A vadon élő példányok napjuk jelentős részét táplálkozással töltik: a pálmatermések felkutatása és elfogyasztása órákat vesz igénybe, ami a fogsági körülmények között is fontos szempont a foglalkoztatásuk tervezésekor.

Kalitka, röpde és berendezése – lépésről lépésre

Egy ekkora testű ara tartásához méretes, biztonságos kültéri röpde szükséges, fagymentes belső menedékkel. Minimálisan egy 4 × 3,6 méteres alapterületű, erős fémvázas röpdében érdemes gondolkodni, de a tenyészidőszakon kívül ideális esetben egy legalább 15 méter hosszú repülőtér is rendelkezésre áll.

Az egész éves, kizárólag beltéri tartás nem felel meg a faj mozgásigényének és pszichés jólétének. A röpde építésekor az első lépés a hely kiválasztása: olyan területet keress, amely védett az uralkodó széliránytól, és legalább részben természetes árnyékot kap a déli órákban.

Az alapozásnál gondoskodj arról, hogy a drótháló legalább 30-40 cm mélyen a föld alá nyúljon, vagy betonalapra rögzítsd, mert a rágcsálók és a ragadozók elleni védelem létfontosságú. A drótháló anyaga legyen rozsdamentes acél vagy erős, horganyzott fém, a szembősége pedig akkora, hogy a madár feje ne akadhasson be – ara méretnél ez jellemzően 2,5 × 5 cm-es téglalap vagy hasonló.

A belső, fűtött menedék ajtaja legyen elég széles ahhoz, hogy a madár kiterjesztett szárnnyal is kényelmesen átrepülhessen rajta, és szerelj fel egy második, biztonsági ajtót is, hogy a kiszökés veszélye nélkül léphess be a röpdébe.

A röpde közepére helyezz el egy vastag, természetes fatörzset, amelyen a madár szívesen mászik és pihen. Az ülőrudak elrendezésekor ügyelj arra, hogy a madár farka ne érjen a rácsokhoz vagy a falhoz, amikor a rúdon ül – ezért az ülőrudakat a röpde oldalától legalább 50 cm-re rögzítsd.

Hetente biztosíts friss, kezeletlen ágakat fenyőből, eukaliptuszból vagy gyümölcsfákról – ezek nemcsak ülőrudak, hanem remek rágcsálnivalók is. A gyümölcsfaágak különösen kedveltek, mert a kéreg alatti szövetek rágcsálása ösztönös viselkedés, és a bennük lévő természetes csersavak enyhe féregellenes hatással is bírhatnak.

A berendezéshez tartozzanak nagy, ara-méretű fajátékok (keményfa, bőr, vastag kötél), valamint egy stabil fürdőtál, amelyben a madár kedvére lubickolhat. A fürdőtálat úgy helyezd el, hogy a körülötte lévő terület könnyen takarítható legyen, mert a lubickolás közben jelentős mennyiségű víz kifröccsenhet.

A zárt, fűtött belső térben is legyen elég mozgástér, hiszen a hideg hónapokban itt tölti az idejét. A belső tér berendezésekor a padlóra helyezz mosható, csúszásmentes burkolatot, és a falakat védd lemosható panellel, mert a gyümölcsök és az ürülék nyomot hagynak.

Etetés: a pálmatermések szerelmese

A kéktorkú ara természetes étrendjét a pálmák uralják, és ezt fogságban is érdemes figyelembe venni. A mindennapi alapot egy jó minőségű, kifejezetten nagyaráknak kifejlesztett pellet adja, amely biztosítja a vitaminok és ásványi anyagok kiegyensúlyozott bevitelét. A pellet kiválasztásakor kerüld a mesterséges színezékeket és a magas cukortartalmú változatokat; a hidegen sajtolt, természetes alapanyagokból készült pelletek jobb választásnak bizonyulnak.

Ezt egészítsd ki áztatott vagy csíráztatott napraforgómaggal, valamint különféle diófélékkel: dió, földimogyoró, pekándió, paradió és fenyőmag mind kaphatnak helyet az etetőtálban. A földimogyorót mindig hámozva és sótlanul kínáld, és tárold hűvös, száraz helyen, mert a penészgombák által termelt méreganyagok a madarakra nézve halálosak lehetnek.

A friss eleségek közül a kukorica (nyersen vagy főzve) kifejezetten kedvelt, emellett szezonális gyümölcsök – alma, körte, bogyósok, narancs, gránátalma – és zöldségek is kerüljenek az étrendbe. A gránátalma magjai kiváló természetes antioxidáns-forrást jelentenek, és a madarak élvezettel piszkálják ki a magokat a gyümölcshúsból.

A zöldségek közül a sárgarépa, a brokkoli és a főtt édesburgonya jó választás, a spenótot és a sóskát viszont csak mértékkel adagold a magas oxálsav-tartalom miatt. Ha lehetőséged van rá, szerezz be pálmatermést vagy pálmadiót, mert ezek a természetes táplálékforrások nemcsak táplálóak, de a madár számára fontos elfoglaltságot is jelentenek.

A diófélék héját ne távolítsd el teljesen – a feltörésük komoly szellemi és fizikai kihívás egy ara számára. A héjas diók feltörése közben a madár csőrének izomzata is erősödik, és a rágás segít a csőr túlnövésének megelőzésében is.

Az áztatott magvak és a csíráztatott napraforgó nemcsak táplálóbbak, de a csírázás során az enzimaktivitás is megnő, ami segíti az emésztést. Heti két-három alkalommal kínáld így a magkeveréket, különösen a vedlési és a költési időszakban.

Viselkedés, hangadás és társítás

A kéktorkú ara élénk, kíváncsi természetű madár, amely szoros kötődést alakít ki a párjával és a gondozójával is. Intelligenciája a nagyarákra jellemzően kiemelkedő: gyorsan tanul, szereti a logikai játékokat, és a forgatható, szétszedhető faelemekből álló elfoglaltságok órákra lekötik. A rágás iránti igénye óriási – ha nem kap elég játékot, a röpde berendezését vagy éppen a saját ülőrúdját fogja szétszedni.

A rágási késztetés nem destruktív viselkedés, hanem a természetes felfedező és táplálékszerző ösztön része, amit a megfelelő tárgyak biztosításával konstruktív irányba terelhetsz.

A hangadását tekintve a riasztóhangja hangos, harsány, és valamivel magasabb frekvenciájú, mint a kék-sárga aráé. Ennek ellenére a nagy átlagot nézve csendesebbnek tartják sok más nagy aránál – ez persze relatív, egy társasházi lakásban így is azonnali szomszédkonfliktust okozna. Az emberi beszéd utánzására képes, bár a beszédkészsége nem tartozik a papagájok élvonalába; inkább néhány szót, rövid kifejezést tanul meg, gyakran kellemes, érdes hangon.

A tanítás során a rövid, ismétlődő szavakkal érdemes kezdeni, és minden helyes próbálkozást azonnal jutalmazni – a kéktorkú ara gyorsan megérti, hogy a hangok ismétlése pozitív visszajelzést von maga után.

Beszoktatás és a napi rutin kialakítása

Amikor a madár először érkezik az új otthonába, a beszoktatás időszaka hetekig is eltarthat. Az első napokban hagyd, hogy a szállítódobozból vagy hordozóból saját tempójában lépjen ki a röpdébe, és ne erőltesd a közvetlen kontaktust. Ülj le a röpde közelében, beszélj hozzá halkan, és figyeld a testbeszédét: a felborzolt fejtollak, a merev testtartás és a kitágult pupillák feszültséget jeleznek.

A beszoktatás alatt tarts fenn egy kiszámítható napirendet: az etetés, a friss víz cseréje és a takarítás mindig nagyjából ugyanabban az időpontban történjen. A madár számára a kiszámíthatóság biztonságérzetet ad, és gyorsítja az új környezet elfogadását. Amikor már nyugodtan jelenlétedben eszik és tollászkodik, kezdheted el a kézből etetést – először hosszabb csipeszből vagy egy hosszú pálcára tűzött falatkából kínálva, majd fokozatosan rövidítve a távolságot.

A napi rutin részeként a madárnak minden nap szüksége van a röpdén kívüli, felügyelt szabad mozgásra. Egy ara számára a repülés nem luxus, hanem élettani szükséglet: a szárnyizmok munkája, a szív- és érrendszer terhelése és a légzőrendszer átmozgatása mind hozzájárul az egészségéhez.

A szabad mozgás ideje alatt a szoba legyen madárbiztos: takard le a tükröket, zárd el az ablakokat, és kapcsold ki a ventilátorokat. Figyeld meg, hogy a madár merre repül szívesen, és helyezz el néhány leszállópontot – például vastag faágat vagy speciális papagájállványt – a szoba különböző pontjain.

• Napi több óra szabad repülés és közvetlen emberi interakció nélkül a madár unatkozni fog, ami tolltépéshez vezethet.
• A rágójátékokat rendszeresen cseréld, mert a megszokott tárgyak gyorsan elvesztik az érdekességüket.
• A fürdési lehetőség biztosítása nem luxus, hanem alapvető igény – a tollazat állapota és a madár közérzete is múlik rajta.
• A napirendbe iktass be rendszeres „keresős” játékokat: rejts el dióféléket faforgács közé vagy lyukas farönkbe, hogy a madár a természetes táplálékszerző viselkedését gyakorolhassa.
• Figyeld a madár testtartását a pihenőidőben is: az egy lábon állás, a behúzott nyak és a félig lehunyt szem az elégedett, nyugodt állapot jelei.

Társítás a gyakorlatban – mire figyelj

A kéktorkú ara párban tartandó faj, de két idegen madár összeszoktatása nem mindig zökkenőmentes. A társítás első lépéseként helyezd el a madarakat egymás melletti, különálló röpdékben vagy ketrecekben, hogy láthassák és hallhassák egymást, de fizikai kontaktusra ne legyen lehetőségük. Ez az ismerkedési szakasz legalább két-három hétig tartson, és közben figyeld a testbeszédüket: a kölcsönös érdeklődés, a faroktollak legyezőszerű széttárása és a halk, búgó hangok pozitív jelek.

Ha az egyik madár folyamatosan a rács túloldalán lévő felé csapkod, vagy mereven, támadó testtartással figyeli a másikat, a társítással várni kell. A tényleges összeengedés előtt próbáld ki őket semleges terepen, egyik madár által sem birtokolt helyiségben, ahol mindketten szabadon mozoghatnak.

Az első találkozások legyenek rövidek, és mindig felügyeld őket. Ha a madarak elkezdenek egymás tollát ápolni – az úgynevezett allopreening –, az a sikeres társítás egyik legbiztosabb jele. A tartósan együtt élő pároknál is figyeld az etetőtálak számát és elhelyezését: legyen legalább két etető- és két itatóhely, hogy a dominánsabb egyed ne zárhassa ki a másikat a táplálékból.

Szaporítás és tenyésztés

A kéktorkú ara fogságban is szaporítható, de a sikeres tenyésztés komoly tapasztalatot és megfelelő infrastruktúrát igényel. A költéshez nagy méretű, fekvő fészekodút használj, amelynek belső mérete körülbelül 40,6 × 40,6 × 122 cm legyen. Az odút vastag falemezből készítsd, és töltsd meg részben korhadékkal vagy faforgáccsal, hogy a tojó alakíthassa a belső teret.

A fészekodú elhelyezésekor ügyelj arra, hogy a bejárata a röpde legnyugodtabb, legkevésbé zavart sarkába nézzen, és a gondozó ne legyen kénytelen gyakran elsétálni előtte. A költési időszak előtt a pár fejadagját fokozatosan emeld, és növeld a fehérjében gazdag eleségek – például a csíráztatott magvak és a tojásos lágyeleség – arányát, mert a tojásrakás és a fiókanevelés óriási energia-befektetést igényel a tojótól.

A fészekalj 1–⁠3 tojásból áll, a kotlási idő körülbelül 26 nap. A tojó végzi a kotlás nagy részét, míg a hím eteti és őrzi a fészek környékét. A fiókák csupaszon és vakon kelnek ki, és meglehetősen lassan fejlődnek: a kirepülés ideje 13–⁠14 hetes koruk körül várható.

A fiatal madarak még hetekig a szülők gondozására szorulnak a kirepülés után is. Mivel a faj súlyosan veszélyeztetett, a fogságban született utódok minden egyes példánya értékes a fajmegőrzés szempontjából – a fajtisztaságot minden esetben ellenőrizni kell, mert a múltban előfordult hibridizáció katonaarával.

Egészség, megelőzés és napi gondozás

Bár a fajra vonatkozó specifikus betegség-adatok nem állnak rendelkezésre, a nagyarák általános egészségügyi alapelvei itt is érvényesek. A rendszeres, madarakban jártas állatorvosi ellenőrzés alapvető fontosságú – évente legalább egyszer teljes körű vizsgálat javasolt, amely magában foglalja a vérképet, a kloáka- és torokváladék mikroszkópos ellenőrzését, valamint a tollazat és a bőr átvizsgálását.

Az állatorvosi vizit alkalmával a madár súlyát is pontosan rögzítsd; a 750 gramm körüli tartományból való tartós, indokolatlan eltérés – akár felfelé, akár lefelé – további kivizsgálást igényel. A tollazat állapota sokat elárul: a fénytelen, töredezett, gyűrődött tollak vagy a vedlési időszakon kívüli kopasz foltok mindig okot adnak az odafigyelésre.

A mindennapos gondozás része a friss ivóvíz biztosítása, a maradék eleség eltávolítása, valamint az ürülék napi ellenőrzése – a megváltozott állag vagy szín a betegség korai jele lehet. Az egészséges ara ürülékének három komponense van: a sötét, formázott bélsár, a fehér, krémes húgysavas rész és a vizes vizelet.

Ha bármelyik komponens aránya, színe vagy állaga tartósan eltér a megszokottól, érdemes állatorvoshoz fordulni. Új madár beszerzésekor legalább 30 napos karantén kötelező, a meglévő állománytól elkülönített helyiségben. A karantén alatt használj külön ruházatot és eszközöket, és mindig az új madár után, utoljára gondozd a régi állományt, hogy a kórokozók átvitelének esélyét minimalizáld.

A háztartásban kerüld a túlhevített teflonedények gőzét, amely a madarak számára halálosan mérgező, valamint a füstöt, légfrissítőket és erős vegyszereket. A madár légzőrendszere rendkívül érzékeny, a légzsákok szerteágazó rendszere miatt a belélegzett mérgező anyagok gyorsan felszívódnak és súlyos károsodást okoznak.

Gyakori kezdő hibák és elkerülésük

A kéktorkú ara tartása során még tapasztalt madarasok is belefuthatnak olyan helyzetekbe, amelyek elkerülhetők lettek volna. Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a frissen beszerzett madarat azonnal kézhez akarják szoktatni, és a türelmetlen próbálkozásokkal csak növelik a madár stressz-szintjét. A bizalom kiépítése hetek, hónapok munkája – a siettetés mindig visszaüt.

Egy másik visszatérő probléma a monoton étrend: ha a madár hónapokon át csak magkeveréket és néhány szelet almát kap, előbb-utóbb vitaminhiány vagy elhízás lép fel. A változatos, a természetes táplálékforrásokat utánzó étrend összeállítása időigényes, de a madár hosszú távú egészségének záloga.

Gyakori hiba a röpde alulméretezése is: a madárkereskedésben kapható, „nagy papagájoknak” címkézett ketrecek többsége messze nem elégíti ki egy ara mozgásigényét. A röpde ne kompromisszum, hanem a lehető legnagyobb rendelkezésre álló tér legyen. Végül sokan alábecsülik a rágójátékok mennyiségét és cseréjének gyakoriságát.

Ha a madár unatkozik, a rágási késztetése a saját tollai vagy a röpde szerkezeti elemei ellen fordul. Tartós otthon egy készletet különböző típusú – fából, bőrből, kötélből, kartonból készült – játékból, és forgasd őket hetente, hogy a madár mindig találjon újdonságot.

Jogi tudnivalók és beszerzés

A kéktorkú ara a CITES I. függelékében és az EU „A” mellékletében szerepel, ami a legszigorúbb védelmi kategóriát jelenti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a madár csak akkor tartható, ha rendelkezik a hatóság által kiállított CITES-igazolással (EU-tanúsítvánnyal), és egyedi, zárt, eltávolíthatatlan gyűrűvel van ellátva. Az adásvételhez a tanúsítvány bemutatása és a számla megőrzése is szükséges – ezek hiánya a madár elkobzásához és súlyos bírsághoz vezethet.

Bolíviában a fajt törvény védi, a vadbefogás és a vadon gyűjtött tojásokkal való kereskedelem szigorúan tilos. Kizárólag fogságban, ellenőrzött körülmények között született, zárt gyűrűs madarat vásárolj, lehetőleg olyan tenyésztőtől, aki részt vesz a fajmegőrzési programban. A fogságban élő világállomány mindössze körülbelül 1000 egyedre tehető, így minden egyes madár értékes, és a felelős tartóknak a tenyésztéssel is a faj fennmaradását kell szolgálniuk.

1. Ellenőrizd a zárt gyűrű meglétét és a rajta lévő azonosító olvashatóságát.
2. Kérd el a CITES EU-tanúsítványt, és győződj meg róla, hogy az abban szereplő gyűrűszám egyezik a madáron lévővel.
3. Kérj számlát az eladótól, és őrizd meg a dokumentumokat a madár teljes élettartama alatt.

Kinek ajánljuk – és kinek nem

A kéktorkú ara elsősorban állatkertek, fajmegőrzési programok és azok a tapasztalt madártartók számára való, akik már sikeresen tartottak és tenyésztettek nagyarákat, és rendelkeznek a faj igényeit kielégítő, nagy alapterületű röpdével. Olyan elhivatott tenyésztőknek, akik értik és támogatják a fajmegőrzési programok céljait, és hajlandóak a szigorú jogi előírásokat betartani.

Azoknak, akik számára a madár több hobbinál: évtizedes elköteleződés, és akik elfogadják, hogy egy ara mellett a napi rutin jelentős részét a gondozás, a takarítás és a foglalkoztatás teszi ki.

Súlyosan veszélyeztetett CITES I-es faj, Európában főleg állatkerti tenyészprogramban él – magánszemélynek alig beszerezhető, legfeljebb EU-tanúsítvánnyal ellátott, fogságban kelt példányként. Hatalmas röpdét igényel és 50 évnél tovább élhet, lakásba és kezdőknek nem való. Nem ajánljuk továbbá azoknak, akik csendes, visszahúzódó kedvencre vágynak, illetve ahol a madár nem kaphat napi több óra szabad mozgást és szociális interakciót.

Aki nincs felkészülve arra, hogy ez a madár akár fél évszázadon át is a család tagja lehet, az inkább más fajt válasszon.

Gyakori kérdések

Mennyire hangos a kéktorkú ara egy lakóövezetben?

A hangereje 4-es szintű egy 5-ös skálán, riasztóhangja kifejezetten harsány és messzire elhallatszik. Közvetlen szomszédokkal rendelkező kertvárosi környezetben is okozhat konfliktust, társasházban pedig szinte biztosan panaszokhoz vezet. A fajt elsősorban olyan helyen érdemes tartani, ahol a legközelebbi szomszéd legalább 50-100 méterre van.

Megtanulhat beszélni ez a papagáj?

Igen, a kéktorkú ara képes néhány szó vagy rövid kifejezés elsajátítására, de beszédkészsége elmarad a szürke papagáj vagy egyes amazonok mögött. A megtanult szavakat érdes, jellegzetes hangon ejti ki, és gyakran a számára fontos szituációkhoz köti őket – például köszönéshez vagy étel kéréséhez.

Miért olyan drága és nehezen beszerezhető ez a faj?

A kéktorkú ara súlyosan veszélyeztetett, a vadon élő állománya rendkívül kicsi, a fogságban tartott egyedek száma is csupán 1000–⁠1100 körül mozog világszerte. Európában főleg állatkertek tartják az EEP-program keretében, így magánszemélynek alig beszerezhető. A CITES I. besorolás miatt a kereskedelme szigorúan szabályozott, és a fogságban született utódok száma évente korlátozott. A magas ár a ritkaságot és a tenyésztés nehézségeit tükrözi.

Szüksége van társra, vagy lehet egyedül is tartani?

A kéktorkú ara párban tartandó faj – a magányos tartás hosszú távon viselkedési zavarokhoz, tolltépéshez és depresszióhoz vezethet. Ha nem tenyésztési céllal tartod, akkor is biztosíts számára legalább egy azonos fajú társat, mert az emberi gondoskodás nem pótolja teljes mértékben a fajtárs jelenlétét.

Milyen hőmérsékletet igényel télen?

A kéktorkú ara trópusi faj, amely egyáltalán nem tűri a fagyot. Télen fűtött, legalább 15-18 °C hőmérsékletű belső helyiségben kell elhelyezni, ahol a huzatot is gondosan kizártad. A fűtött belső térben is biztosíts elegendő mozgásteret és természetes fényt, illetve madárbarát UV-lámpát a D-vitamin szintézishez.

Mire figyeljek, ha tenyészteni szeretném?

A fajtisztaság ellenőrzése az első és legfontosabb lépés, mivel a múltban előfordult kereszteződés katonaarával. A költéshez nagyméretű, fekvő fészekodú szükséges, és a párnak zavartalan, nyugodt környezetet kell biztosítani a sikeres szaporulathoz. Minden fogságban született fiókát a hatóságok felé jelenteni kell, és a CITES-igazolást a gyűrűzéssel egyidejűleg el kell intézni.