A sárgahasú rozella (Platycercus caledonicus) a rozellák legnagyobb képviselője, de külsőre némileg eltér rokonaitól: színezete visszafogottabb, zöldessárga hasa és sötét tollazata miatt első pillantásra akár más papagájfajnak is nézhetnéd. Tasmania hűvösebb, hegyvidéki klímájához alkalmazkodott, ezért a legtöbb rozellánál edzettebb, és kültéri röpdében is jól tartható.
Ez a madár nem kezdőknek való, de haladó madártartóknak kifejezetten hálás lehet. Nyugodt, kissé lomha természetű, ugyanakkor hosszú repülőtérre, folyamatos foglalkoztatásra és gondosan összeállított étrendre van szüksége. Aki bejárható kültéri röpdét tud neki biztosítani, egy ritkán látható, érdekes papagájfajt tarthat.
Megjelenés és ivari különbségek
A felnőtt madár testhossza 29–37 cm, testtömege 120–150 g. Alapszíne sötétzöld, a has és a mell alsó része sárgászöld, a fej oldalán jellegzetes kék pofafoltot visel. A hát és a szárnyak tollazata feketés, sárgászöld szegéllyel, ami pikkelyes mintázatot ad. A farok hosszú, zöldeskék, a csőr világos, a lábak szürkésbarnák.
A tollazat árnyalata a fényviszonyoktól függően változhat: borús időben a zöld sötétebbnek, szinte feketésnek tűnik, míg napfényben a sárga hasi rész élénkebbé válik. A fiatal madarak első tollruhája fakóbb, a kék pofafolt kevésbé kiterjedt, és a farkuk is rövidebb a felnőttekénél. Az első vedlés után kezdenek hasonlítani a kifejlett egyedekre, de a végleges színezet több hónap alatt alakul ki.
A két ivar meglehetősen hasonló. A tojó általában valamivel kisebb, kék pofafoltja halványabb, feje és csőre arányosan kisebb. Biztos ivarmeghatározást DNS-teszt vagy endoszkópos vizsgálat ad, de gyakorlott szem a felnőtt madaraknál a fejforma és a színárnyalatok alapján is jó eséllyel elkülöníti a nemeket. A tojó mellén a sárgászöld rész gyakran kiterjedtebb, míg a hím színezete valamivel erőteljesebb, kontrasztosabb.
Természetes élőhely
A faj kizárólag Ausztráliában, Tasmania szigetén és a Bass-szoros néhány kisebb szigetén honos. A King-szigeten külön alfaj él, amely valamivel kisebb és színezete is eltér némileg a törzsalaktól. A sárgahasú rozella a síkvidékektől egészen 1500 méteres magasságig előfordul, így az egyik leghegyvidékibb elterjedésű rozellafaj.
Élőhelye változatos: eukaliptuszerdők, mérsékelt övi esőerdők, hegyi és folyó menti erdők, bozótosok, gyümölcsösök és kertek egyaránt otthont adhatnak neki. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlathoz való alkalmazkodása magyarázza, hogy fogságban is jobban tűri a telet, mint sok más ausztrál papagáj.
Tasmániai élőhelyén a madarak rendszeresen látogatják a virágzó fákat és cserjéket, ahol rügyeket, virágokat és fiatal hajtásokat fogyasztanak. Gyümölcsösökben a lehullott gyümölcsöt is felcsipegetik, és nem ritkán a kertekben termesztett bogyósokra is rájárnak. A faj természetes környezetben sem kifejezetten félénk, de a folyamatos zavarásra érzékenyen reagálhat.
| Tartási adatok | Érték |
|---|---|
| Tudományos név | Platycercus caledonicus |
| Testhossz | 29–37 cm |
| Testtömeg | 120–150 g |
| Élettartam | 10–15 év |
| Ajánlott röpde | Párnak bejárható kültéri röpde, legalább 4,5–5 m hosszú |
| Ajánlott létszám | Párban |
| Hangosság | 3 (1–5 skálán) |
| Telelés | Fagymentes menedékkel teleltethető |
| CITES | II. függelék, EU B-melléklet |
Röpde és berendezése
A sárgahasú rozella tartásának alapfeltétele a bejárható kültéri röpde. A World Parrot Trust legalább 4,5 méter, a szakirodalom egy része legalább 5 méter hosszúságot ajánl. Az osztrák tartási minimum 4,0 × 2,0 × 2,0 méter, amelyhez 2 m²-es fagymentes menedék tartozik. Ez jó kiindulási alap, de minél hosszabb a repülőtér, annál jobb a madár kondíciója.
A röpdében legyen fürdési lehetőség, mert a faj kifejezetten szeret fürdeni. Helyezz el rágható, madárbiztos ágakat, friss gallyakat, valamint magot hozó fűféléket, amelyekben a madár keresgélhet. A természetes viselkedés fenntartásához ez legalább annyira fontos, mint a megfelelő alapterület.
A röpde építésekor gondolj arra, hogy a madarak a talajszinten is szívesen keresgélnek, ezért a talajt borítsd homokkal, fakéreggel vagy más természetes anyaggal, amit időnként cserélni tudsz. A berendezést úgy alakítsd ki, hogy a madár a röpde egyik végéből a másikba akadálytalanul átrepülhessen.
A túl sok berendezési tárgy leszűkíti a repülőteret, a túl kevés pedig unalmat okoz. A menedék bejáratát úgy helyezd el, hogy a madár rossz időben is könnyen be tudjon húzódni, és a hideg szél ne közvetlenül a belső térbe fújjon.
- Hosszú, egyenes repülőtér a kondíció megőrzéséhez
- Fagymentes, védett belső rész télen
- Fürdőtál vagy sekély vízfelület
- Rágható friss ágak, madárbiztos fák gallyai
- Magot hozó fűfélék és gyomnövények keresgéléshez
- Természetes talajtakarás, például homok vagy fakéreg
- Ülőrudak a röpde két végében, hogy átrepülésre ösztönözzön
A legtöbb tartási hiba ennél a fajnál nem a hideg miatt következik be, hanem az unalomból és a mozgáshiányból fakadó elhízás miatt. A hosszú röpde és a keresgélős etetés a legjobb megelőzés.
Etetés
Vadon a sárgahasú rozella elsősorban eukaliptusz-, akác- és cserjemagvakat, bogyókat, rügyeket fogyaszt, ritkán rovarlárvákat is. Fogságban ezért változatos, magalapú étrendet igényel, amelyet friss növényi részekkel egészíthetsz ki.
Az alap egy apró magkeverék legyen, például kanárimag, zab és pórsáfrány keveréke. Adj naponta kölesfürtöt, csíráztatott hüvelyeseket, zöldleveleket, zöldségeket és kisebb mennyiségben gyümölcsöt. Kevés dióféle és jó minőségű pellet is kerülhet az etetőbe. A napraforgót viszont erősen korlátozd, mert a faj fogságban hajlamos az elhízásra.
Az etetést érdemes úgy megszervezni, hogy a madárnak keresgélnie kelljen. A magokat ne mindig ugyanabba a tálba tedd, hanem szórd szét a talajon, rejtsd fakéreg alá, vagy tedd rágható etetőjátékokba. A friss zöldleveleket és gyomnövényeket kötegelve is felkínálhatod, így a madár csipkedheti, ráncigálhatja őket. A gyümölcsöt kis darabokban, naponta legfeljebb egyszer kínáld, mert a cukortartalom növeli az elhízás esélyét. A romlott ételmaradékot mindig távolítsd el, mielőtt megerjedne.
- Apró magkeverék kanárimag, zab és pórsáfrány alapokon
- Kölesfürt és csíráztatott hüvelyesek naponta
- Friss zöldlevelek, zöldségek, mérsékelt gyümölcs
- Kevés dióféle és pellet kiegészítésként
- Napraforgó csak ritkán, jutalomfalatként
- Az etetési helyek váltogatása, keresgélésre ösztönzés
Viselkedés, hangadás és társítás
A sárgahasú rozella nyugodt, kissé lomha természetű madár. Vadon 4–5 fős csoportokban él, költés után nagyobb csapatokba áll. Fogságban párban tartható, a párok között erős a kötődés. Más fajokkal való társításáról nincs megbízható forrásadat, ezért a tiszta fajtartás a legbiztonságosabb választás.
Hangja mérsékelt, a rozellák között nem tartozik a leghangosabbak közé. Kéttagú, „kusszik-kusszik” kapcsolattartó hívást hallat, ülve gyakran „kvik-kvík” hangot ad, riadáskor éles visítást hallathat. A hangossági skálán 3-as értékű, tehát kertes, nem társasházi környezetbe való.
A napi ritmusuk viszonylag kiszámítható: kora reggel és késő délután aktívabbak, napközben gyakran pihennek, tollászkodnak vagy csendesen rágcsálnak. A pár tagjai sokat ülnek egymás közelében, és gyakran tollászkodják egymást. Ha az egyik madár izgatott lesz, a másik is hamar átveszi a hangulatot, ezért a röpde környékén kerüld a hirtelen mozdulatokat és a hangos zajokat.
Szaporítás
A faj faodúban fészkel. Fészekalja 4–5 tojásból áll, a tojó egyedül kotlik 19–23 napig, a fiókák 4–5 hetesen repülnek ki. A költéshez függőleges odút vagy farönköt ajánl a szakirodalom, körülbelül 25–30 cm szélességgel és 40–60 cm mélységgel.
A sikeres szaporításhoz nyugodt, jól beállt párra van szükség. A tojó a kotlás idején érzékeny lehet a zavarásra, ezért ilyenkor csak a legszükségesebb ellenőrzésekre korlátozd a röpde takarítását. A fiókák kirepülése után a szülők még hetekig etetik az utódokat.
A költési időszak közeledtével a hím intenzívebben eteti a tojót, és a pár egyre több időt tölt az odú bejáratánál. Az odút már jóval a költés előtt helyezd ki, hogy a madarak megszokhassák. A fészekanyagot a természetben korhadt faforgács és apró növényi részek alkotják, fogságban puha, vegyszermentes faforgáccsal segítheted az odú bélelését. A kirepült fiatalokat ne válaszd el túl korán a szülőktől, mert a természetes elválasztódás hosszabb ideig is eltarthat.
Egészség és megelőzés
A forrásokban a leggyakrabban említett egészségi kockázat ennél a fajnál az elhízás. A sárgahasú rozella fogságban hajlamos a lustaságra, ezért a hosszú repülőtér, a változatos, keresgélős etetés és a rendszeres fürdési lehetőség alapvető fontosságú. Az elhízás májproblémákhoz, ízületi gondokhoz és csökkent élettartamhoz vezethet.
Bármilyen rendellenességet tapasztalsz – étvágytalanság, tollborzolás, légzési nehézség, hasmenés –, madarakban jártas állatorvoshoz fordulj. Új madár érkezésekor mindig tarts karantént, és a röpdét tartsd tisztán, huzatmentesen. A túlhevített teflonedények gőze a madarakra halálos lehet, ezért a konyhában használt eszközökre is figyelj.
A mindennapi megfigyelés része legyen az ürülék, a mozgás, az étvágy és a tollazat állapotának ellenőrzése. Az egészséges madár tollazata sima, szeme tiszta, és a nap folyamán többször is repül vagy keresgél. Ha a madár hosszabb ideig ugyanazon a helyen gubbaszt, kerüli a társát, vagy bágyadtnak tűnik, az intő jel lehet. A röpde takarításakor figyeld az etetőket is: a folyamatosan érintetlen mag vagy a gyorsan romló zöldeleség jelzésértékű lehet.
Jogi tudnivalók és beszerzés
A sárgahasú rozella a CITES II. függelékében és az EU B-mellékletében szerepel. Ez azt jelenti, hogy vásárláskor csak igazoltan legális, fogságban kelt, zárt gyűrűs példányt vegyél, és őrizd meg a származást igazoló iratokat, a számlát és a gyűrűszámot. A dokumentumok nélküli madár beszerzése jogi kockázatot jelent.
A faj a madártartásban nem gyakori, ezért nehéz lehet beszerezni. Érdemes megbízható tenyésztőt keresni, aki igazolni tudja a madár származását. A vadbefogott példányok beszerzése tilos, és az ilyen madarak általában rosszabbul is alkalmazkodnak a fogsághoz.
Vásárlás előtt nézd meg a tartási körülményeket a tenyésztőnél, és kérdezz a madár eddigi étrendjéről, szokásairól. A zárt gyűrűszámot ellenőrizd a papírokon és magán a madáron is. A frissen vásárolt madarat először külön helyiségben vagy elkülönített röpdében figyeld meg, mielőtt egy meglévő állathoz szoktatnád.
Kinek ajánljuk – és kinek nem
A sárgahasú rozella olyan madártartónak való, akinek van bejárható kültéri röpdéje, és már van tapasztalata papagájok tartásában. Nyugodt természete miatt kellemes madár, de igényli a hosszú repülőteret és a változatos, keresgélős elfoglaltságot. Aki szereti a ritkább, különleges fajokat, és nem a harsány színek alapján választ, az nagy örömét lelheti benne.
Kezdőknek, társasházi lakásban élőknek és azoknak, akik csak kis kalitkát tudnak biztosítani, nem ajánlott. A faj lakásban nem tartható megfelelően, és a mozgáshiány gyorsan egészségi problémákhoz vezet. Szintén nem való annak, aki beszélő papagájt keres: ez a madár nem a szókincséről híres, hanem a nyugodt jelenlétéről és érdekes viselkedéséről.
Gyakori kérdések
Mekkora röpdére van szüksége egy sárgahasú rozella párnak?
Egy párnak bejárható kültéri röpde kell, legalább 4,5–5 méter hosszúságban, fagymentes menedékkel. Az osztrák minimum 4,0 × 2,0 × 2,0 méter, de a hosszabb repülőtér mindig jobb.
Lehet lakásban, kalitkában tartani?
Nem, ez a faj lakásba és kis kalitkába nem való. Hosszú kültéri röpde nélkül nem tartható megfelelően, mert mozgáshiány és elhízás alakul ki nála.
Milyen hőmérsékleten teleltethető?
Edzett, hegyvidéki faj, ezért fagymentes menedékkel kültéren is teleltethető. A menedékben a hőmérséklet ne menjen 5 °C alá.
Mennyire hangos a sárgahasú rozella?
Hangossága 3-as érték egy 1–5 skálán, tehát mérsékelt. Kertes környezetbe való, társasházban a hangja zavaró lehet.
Mit egyen naponta?
Apró magkeveréket, kölesfürtöt, csíráztatott hüvelyeseket, zöldleveleket, zöldségeket és kevés gyümölcsöt adj neki. A napraforgót korlátozd, mert hajlamos az elhízásra.
Honnan tudom, hogy legális példányt veszek?
Csak igazoltan legális, fogságban kelt, zárt gyűrűs madarat vásárolj, és őrizd meg a származást igazoló iratokat. A faj CITES II. és EU B-mellékletes, ezért a dokumentumok megléte kötelező.
Források
A profil általános tartási tájékoztató. Egzotikus állatoknál különösen fontos, hogy egészségügyi kérdésekben az adott fajban jártas állatorvoshoz fordulj.