A házinyúl elsődlegesen gazdasági állat, csupán az utóbbi évtizedekben vált népszerű házi kedvencé. A házinyúl (latinul: Oryctolagus cuniculus) háziasítása Nyugat-Európában kezdődött, de jóval később, mint a többi háziállaté (kutya, macska, juh).
A nyulak különböző életszakaszaiban eltérőek a leggyakrabban jelentkező betegségek is.
Szopós korban a nyulak igen érzékenyek a hőmérsékletváltozásra és a relatív páratartalomra. Az újszülöttek számára a fészekben 30-32C°-ot kell biztosítani! Tenyészetekben, ahol az állatlétszám nagyobb, számolni kell a relatív páratartalom növekedésével. A magas páratartalom a légzőszervi problémák jelentkezésén túl egyes kórokozók, főként a bőrgyulladást okozó gombák elszaporodását is elősegítheti. Az ilyen párás helyiségben tartott, nem kellően elzárt nyúltápok megpenészesedhetnek.
A nyulak helyes táplálásához figyelembe kell vennünk a faj élettani sajátságait. A nyulak emésztési sajátságaira jellemző a testtömeghez viszonyított nagy vakbélben történő bakteriális szénhidrátbontás és a cökotrófia (lágybélsárevés).
A húsvéti szokásoktól függetlenül sokan tartanak házi kedvencként nyulat. Sok gyermeknek jelentik a társat, a játszópajtást. Sőt selymes bundájuk és barátságos természetük miatt, még az állatterápiában is szívesen alkalmazott, kedvelt állatokká váltak.
A gyerekes családokban a Húsvét bizonyos szempontból egy tortúra. Sok gyerek nyuszit szeretne, s ezért hihetetlen energiát képes fektetni a szülők meggyőzésébe. Okként a következők szoktak elhangzani: “Petinek is van… Katinak is megígérte az anyukája…”. A szülők az ilyen indokokkal szemben rövid idő alatt kellően felvértezik magukat. Van, aki inkább kitér a kérés megtagadásának tényleges magyarázata elől, s elintézi annyival, hogy “majd megkérdezzük aput”. Jobb megoldás, ha leülünk a gyerekkel és megmagyarázzuk, hogy miért nem lehet neki nyuszija.
A kereszténység előtti időkben a pogány természeti népek ebben az időben ünnepelték a tavasz kezdetét, és később ezekre a hagyományokra épültek rá a keresztény húsvéti szokások. Ekkor még a nyúl a tavasz istennőjének szent állata volt, amely a termékenységet és a megújult természetet szimbolizálta. Ez a varázslatos szent állat, a mezei nyúl, festett tojást hozott a gyermekeknek a megújult élet jeleként. Mivel a mezei nyúl sok helyen igen ritka, helyét a húsvéti ünnepeken hamarosan átvette a házinyúl.
A táplálás a házi kedvencek tartásának egyik legfontosabb része. Ha tisztában vagyunk az adott fajta táplálkozási szokásaival és igényeivel, valamint számukra biztosítjuk is azokat, akkor nagy valószínűséggel ebből nem fog egészségügyi probléma adódni.
A madarakkal való érintkezés egyik legnagyszerűbb módja, ha megpróbálsz szabadon élő madarakat kertedbe, erkélyedre, vagy az ablakpárkányodra szoktatni. Ez nem csak a te életedet színesíti, de a madarakon is segíthet. A tél nagyon kemény időszak a madarak életében, mivel nem találnak elég eleséget.
Ahhoz, hogy kalitkában tartott madarad egészséges legyen, szaporodjon és hosszú életet éljen, kiegyensúlyozott étrendet kell neki biztosítanod. A kiegyensúlyozott étrend a megfelelő mennyiségben tartalmazzon szénhidrátot, zsírt, fehérjét, vitamint és ásványi anyagokat. A magkeverékek megfelelnek a magokon élő madarak táplálkozási igényeinek. Ugyanakkor az ásványi anyagok és vitaminok túl nagy mennyiségétől megbetegedhet a madár. Érdemes komplett magkeverékeket használni.
A teknősök a hüllők rendjébe tartoznak. Eredetük nagyon régre nyúlik vissza, hiszen 130 millió évvel ezelőtt már a mai formájukhoz nagyon hasonló felépítésben fordultak elő. Házi kedvencként leginkább az Amerikából származó vörösarcú ékszerteknőst (Chrysemys scripta elengans) tartják, tartásukkal kapcsolatban azonban igen sok kérdés vetődik fel.