A házinyúl elsődlegesen gazdasági állat, csupán az utóbbi évtizedekben vált népszerű házi kedvencé. A házinyúl (latinul: Oryctolagus cuniculus) háziasítása Nyugat-Európában kezdődött, de jóval később, mint a többi háziállaté (kutya, macska, juh).

A nyulak különböző életszakaszaiban eltérőek a leggyakrabban jelentkező betegségek is.

Szopós korban a nyulak igen érzékenyek a hőmérsékletváltozásra és a relatív páratartalomra. Az újszülöttek számára a fészekben 30-32C°-ot kell biztosítani! Tenyészetekben, ahol az állatlétszám nagyobb, számolni kell a relatív páratartalom növekedésével. A magas páratartalom a légzőszervi problémák jelentkezésén túl egyes kórokozók, főként a bőrgyulladást okozó gombák elszaporodását is elősegítheti. Az ilyen párás helyiségben tartott, nem kellően elzárt nyúltápok megpenészesedhetnek.

A nyulak helyes táplálásához figyelembe kell vennünk a faj élettani sajátságait. A nyulak emésztési sajátságaira jellemző a testtömeghez viszonyított nagy vakbélben történő bakteriális szénhidrátbontás és a cökotrófia (lágybélsárevés).

A húsvéti szokásoktól függetlenül sokan tartanak házi kedvencként nyulat. Sok gyermeknek jelentik a társat, a játszópajtást. Sőt selymes bundájuk és barátságos természetük miatt, még az állatterápiában is szívesen alkalmazott, kedvelt állatokká váltak.