A házinyúl elsődlegesen gazdasági állat, csupán az utóbbi évtizedekben vált népszerű házi kedvencé. A házinyúl (latinul: Oryctolagus cuniculus) háziasítása Nyugat-Európában kezdődött, de jóval később, mint a többi háziállaté (kutya, macska, juh).

A nyulak különböző életszakaszaiban eltérőek a leggyakrabban jelentkező betegségek is.

Szopós korban a nyulak igen érzékenyek a hőmérsékletváltozásra és a relatív páratartalomra. Az újszülöttek számára a fészekben 30-32C°-ot kell biztosítani! Tenyészetekben, ahol az állatlétszám nagyobb, számolni kell a relatív páratartalom növekedésével. A magas páratartalom a légzőszervi problémák jelentkezésén túl egyes kórokozók, főként a bőrgyulladást okozó gombák elszaporodását is elősegítheti. Az ilyen párás helyiségben tartott, nem kellően elzárt nyúltápok megpenészesedhetnek.

A nyulak helyes táplálásához figyelembe kell vennünk a faj élettani sajátságait. A nyulak emésztési sajátságaira jellemző a testtömeghez viszonyított nagy vakbélben történő bakteriális szénhidrátbontás és a cökotrófia (lágybélsárevés).

A húsvéti szokásoktól függetlenül sokan tartanak házi kedvencként nyulat. Sok gyermeknek jelentik a társat, a játszópajtást. Sőt selymes bundájuk és barátságos természetük miatt, még az állatterápiában is szívesen alkalmazott, kedvelt állatokká váltak.

A gyerekes családokban a Húsvét bizonyos szempontból egy tortúra. Sok gyerek nyuszit szeretne, s ezért hihetetlen energiát képes fektetni a szülők meggyőzésébe. Okként a következők szoktak elhangzani: “Petinek is van… Katinak is megígérte az anyukája…”. A szülők az ilyen indokokkal szemben rövid idő alatt kellően felvértezik magukat. Van, aki inkább kitér a kérés megtagadásának tényleges magyarázata elől, s elintézi annyival, hogy “majd megkérdezzük aput”. Jobb megoldás, ha leülünk a gyerekkel és megmagyarázzuk, hogy miért nem lehet neki nyuszija.