Ugrás a tartalomra
Díszmadár 🔬 Amadina erythrocephala 📖 9 perc olvasás 📚 Forrásokkal

Vörösfejű amandina

A vörösfejű amandina egy délnyugat-afrikai pintyféle, a szalagpinty közeli rokona. A mindössze 12-14 cm-es madár hímjét teljesen vörös feje teszi jellegzetessé. Nyugodt, szelíd természetű, de fagyérzékeny. Kezdők számára is ajánlott, feltéve, hogy nem tartják együtt a szalagpinttyel.

  • Csendes, lakásban is jó
Hím vörösfejű amandina piros fejjel és pikkelyes mellel áll a homokon Ismerd meg: Vörösfejű amandina ♡
„Párban, kis csoportokban vagy száraz területeken nagyobb csapatokban él; a költőcsoportok 2–⁠6 párból állnak” 🐾
Gyors összefoglaló gazdiknak

A faj lényege 1 percben

Hasznos tudnivalók ♡
  • 📏
    Mekkora? kb. 12–⁠14 cm
  • 🏠
    Hol tartsd? Röpde ajánlott; tenyészkalitkában (kb. 61 × 30 cm-es kettős költőkalitka) is szaporították.
  • 🔊
    Mennyire hangos? Csendes – Jellegzetes, kettős „csak-csak” hívóhangot hallat.
  • 💛
    Milyen a természete? szelíd, nyugodt; költéskor határozottabb
  • 📄
    Kell hozzá papír? Nem CITES-faj, és az EU vadon élő állatok kereskedelméről szóló rendeletének mellékleteiben sem szerepel; vásárláskor kérj számlát/származási igazolást, és fogságban kelt, zárt gyűrűs példányt válassz.
Tartalomjegyzék 10 fejezet
  1. Megjelenés és ivari különbségek
  2. Természetes élőhely és viselkedés
  3. Kalitka, röpde és berendezése
  4. Etetés és táplálkozás
  5. Szaporítás és tenyésztés
  6. Viselkedés, hangadás és társítás
  7. Egészség és megelőzés
  8. Jogi tudnivalók és beszerzés
  9. Kinek ajánljuk – és kinek nem
  10. Gyakori kérdések
Tartalomjegyzék
  1. Megjelenés és ivari különbségek
  2. Természetes élőhely és viselkedés
  3. Kalitka, röpde és berendezése
  4. Etetés és táplálkozás
  5. Szaporítás és tenyésztés
  6. Viselkedés, hangadás és társítás
  7. Egészség és megelőzés
  8. Jogi tudnivalók és beszerzés
  9. Kinek ajánljuk – és kinek nem
  10. Gyakori kérdések
Kifejlett méretkb. 12–⁠14 cm
Ajánlott létszámlegalább 2
Tartásbeltéri röpde
Hangosság2/5 – csendes
Telelésfagyérzékeny
Védettségnem CITES-faj
Kalitka / röpdeRöpde ajánlott; tenyészkalitkában (kb. 61 × 30 cm-es kettős költőkalitka) is szaporították.
HőmérsékletFagyérzékeny; pontos hőmérsékleti ajánlást nem találtunk, télen fűtött, temperált helyen tartandó.
SzármazásDélnyugat-Afrika

A vörösfejű amandina (Amadina erythrocephala) egy nyugodt természetű, könnyen tartható afrikai díszpinty, amely látványos megjelenésével és kellemes viselkedésével hódít. A hím feltűnő, skarlátvörös feje és a tollazat finom pikkelymintázata azonnal megkülönbözteti a tojótól, és a madárszoba egyik ékkövévé teszi.

Ez a nagyjából 12–⁠14 cm-es madár a szalagpinty közeli rokona, de annál jóval szelídebb és kevésbé agresszív. Kezdő madártartóknak is bátran ajánlható, feltéve, hogy biztosítanak számára egy tágas, fűthető röpdét vagy egy legalább 61 × 30 cm-es tenyészkalitkát, és odafigyelnek a társítás szabályaira. Nem zajos, nem rombol, és megfelelő körülmények között akár szaporodásra is bírható.

Hím vörösfejű amandina piros fejjel és pikkelyes mellel áll a homokon
A vörösfejű amandina hímjét piros feje és pikkelyes mintázatú melle teszi feltűnővé, a tojó feje barnásszürke; Dél-Afrika száraz szavannáin él. Fotó: Derek Keats / Flickr, CC BY 2.0

Megjelenés és ivari különbségek

A vörösfejű amandina egyik legnagyobb előnye, hogy az ivarok rendkívül könnyen és már fiatal korban megkülönböztethetők. Kizárólag a hím feje élénk téglavörös vagy skarlátvörös, amely a homloktól a tarkóig és a toroktájékig húzódik. Ez a szín a megfelelő takarmányozás és a jó kondíció függvényében még intenzívebbé válik, különösen költési időszakban.

A tojó feje ezzel szemben barnásszürke, és a testtollazata is fakóbb, kevésbé kontrasztos. Mindkét ivar testén jellegzetes, sötétbarna vagy fekete pikkelymintázat figyelhető meg a világosabb alapon, ami a mellkason és a hason a legszembetűnőbb. A szárnyak és a hát szürkésbarna árnyalatúak, a farok rövid és sötét. A csőr erős, világos szaruszínű, a lábak hússzínűek. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de a hímek fején hamarosan megjelennek az első vörös tollak.

Tulajdonság Adat
Tudományos név Amadina erythrocephala
Méret kb. 12–⁠14 cm
Élettartam Megfelelő tartás mellett hosszú életű, de pontos évszámról kevés az adat
Ajánlott elhelyezés Beltéri röpde vagy legalább 61 × 30 cm-es tenyészkalitka
Ajánlott létszám Minimum párban, ideálisan kis csapatban (2–⁠6 pár)
Hangosság Halk, kellemes (2/5)
Telelés Fagyérzékeny, fűtött helyen teleltetendő
CITES / EU besorolás Nem CITES-faj, nem EU-annexes

Természetes élőhely és viselkedés

A vörösfejű amandina Afrika déli, délnyugati régióiból származik. Eredeti élőhelye Angola, Namíbia, Botswana, Zimbabwe, a Dél-afrikai Köztársaság és Lesotho félsivatagos, tüskebokros sztyeppéit, valamint száraz szavannáit foglalja magában. Különösen jellemző a Kalahári-medence környéke, ahol mindig vízforrások közelében található meg. A nyílt, mezőgazdasági területekhez és a sűrűbb bozótosokhoz is jól alkalmazkodott.

Természetes környezetében a faj társas természetű. A költőcsoportok jellemzően 2–⁠6 párból állnak, de szárazabb időszakokban, amikor a víz és a táplálék koncentráltan érhető el, nagyobb, akár több tucat egyedből álló csapatokba is verődhet. Ez a szociális igény a fogságban tartás egyik sarokköve: soha ne tartsunk magányosan vörösfejű amandinát. Legalább egy párt, de ideális esetben egy kisebb, összeszokott csapatot érdemes kialakítani.

Viselkedése általánosságban nyugodt és szelíd, de ez nem jelenti azt, hogy a röpde csendes lakója lenne. Folyamatosan mozog, kutatja a táplálékot, és a csapaton belüli rangsor apró, érdekes interakciókat szül. A költési időszak közeledtével a párok határozottabbá, területvédőbbé válhatnak, de ez a viselkedés ritkán fajul komoly sérülésekig, ha elegendő hely és búvóhely áll rendelkezésre.

Kalitka, röpde és berendezése

Bár a fajt sikerrel szaporították már kettős tenyészkalitkában (kb. 61 × 30 cm), a tartós, boldog és egészséges élethez egy jól beültetett beltéri röpde a legideálisabb. Ez a madár sokat mozog, szeret átröppenni az ágak között, és a szűkös térben könnyen elhízhat vagy stresszessé válhat. A röpde minimális hossza egy pár esetében is legalább 80–⁠100 cm legyen, de egy kisebb csapatnál a 120 cm-es vagy hosszabb röpde az ajánlott.

A vörösfejű amandina ritkasága miatt a legjobb, ha saját, külön röpdét kap. Ez nemcsak a nem kívánt kereszteződést akadályozza meg, de a nyugodt szaporodásnak is a legbiztosabb alapja.

A berendezésnél a természetes élőhelyet érdemes utánozni. Sok vékony, elágazó ülőrudat helyezzünk el különböző magasságokban, és ültessünk be a röpdébe nem mérgező, strapabíró növényeket (pl. cserepes pálmák, fikuszok). A talajt boríthatjuk homokkal vagy bükkfaforgáccsal. Alapvető fontosságú a sok búvóhely biztosítása, különösen akkor, ha több párt szeretnénk együtt tartani. A sűrű növényzet és a kihelyezett ágak mögötti zugok biztonságérzetet adnak a madaraknak. Helyezzünk ki több itató- és fürdőtálkát is, mert a vörösfejű amandina előszeretettel fürdik.

Etetés és táplálkozás

A természetben a vörösfejű amandina elsősorban fűmagvak és vadrizs fogyasztására specializálódott. Fogságban ezért étrendjének alapját a jó minőségű, vörös és panicumkölest is bőségesen tartalmazó pintymagkeverék kell, hogy képezze. Ez a keverék biztosítja a legfontosabb szénhidrátokat és zsírokat, de önmagában nem elegendő.

Az egészség megőrzéséhez és a sikeres szaporodáshoz nélkülözhetetlen a változatos kiegészítő takarmányozás:

  • Csíráztatott magvak: Naponta kínáljunk frissen csíráztatott magkeveréket, amely vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, és a költési időszakban a fiókanevelés alapja.
  • Zöldeleség: Tyúkhúr, saláta, spenótlevél és egyéb vadon termő, vegyszermentes magot hozó fűfélék (pl. perje, egérárpa) félérett állapotban. Ezeket csokorba kötve akaszthatjuk a rácsra.
  • Tojásos eleség: Különösen a költési és vedlési időszakban fontos fehérjeforrás. Hetente többször adjunk keményre főtt, lereszelt tyúktojást reszelt sárgarépával és zsemlemorzsával keverve.
  • Élő eleség: Nem létfontosságú, de a költési kedvet és a fiókanevelés sikerességét nagyban növelheti. Apró lisztkukacok, levéltetvek vagy gyümölcslegyek heti egy-két alkalommal kínálva igazi csemege.
  • Ásványi anyagok: Szépia- vagy meszelőcsont, zúzott tojáshéj és emésztést segítő grit mindig legyen a kalitkában.

Szaporítás és tenyésztés

A vörösfejű amandina szaporítása némi odafigyeléssel fogságban is rendszeresen sikerülhet. A faj érdekessége, hogy a természetben ritkán épít saját fészket; többnyire veréb- és szövőmadarak elhagyott, gömb alakú fészkét foglalja el. Ezt a szokását a fogságban is megőrzi, ezért a legjobb eredményt a közepes méretű, zárt vesszőkosarak kihelyezésével érhetjük el.

Hogy megkönnyítsük a pár dolgát, tegyünk a fészekkosárba egy előre, gyűrűformára alakított marék puha szénát. Ez kiváltja a régi fészek alapját, és a madarak innen kezdik majd a bélést finomabb anyagokkal, tollakkal kiegészíteni.

Mindig több fészkelőhelyet kínáljunk, mint ahány párunk van, mert a madarak szeretnek válogatni, és a régi, már használt fészket általában nem foglalják el újra. A tojó 2–⁠7, de legtöbbször 4–⁠5 fehér tojást rak. A kotlásban mindkét szülő részt vesz, és a fiókák 12–⁠14 nap után kelnek ki.

A kicsik vakon és csupaszon jönnek a világra, de gyorsan fejlődnek. A szülők intenzíven etetik őket, főként feltáplált rovarokkal és csíráztatott magvakkal. A fiatalok 20–⁠25 napos korukban repülnek ki, de még további körülbelül három hétig a szülők gondoskodására szorulnak. Amint a fiókák önállóvá válnak, és különösen ha a szülők új fészekaljba kezdenek, a fiatalokat el kell távolítani egy nevelőröpdébe, hogy elkerüljük a szülők agresszióját.

Viselkedés, hangadás és társítás

A vörösfejű amandina hangja kellemes és diszkrét. Jellegzetes, rövid, kettős „csak-csak” hívóhangot hallat, amely soha nem válik zavaróvá. Ez a halk kommunikáció teszi kiválóan alkalmassá lakásban tartásra is, ahol a zajérzékeny szomszédok sem fognak panaszkodni.

A társítás viszont az a pont, ahol a legnagyobb körültekintésre van szükség. A vörösfejű amandina alapvetően szelíd, de határozott madár, és a nálánál kisebb, félénkebb pintyfélékkel (például apró asztrildokkal) szemben dominánsan léphet fel, elüldözheti őket az etetőtől. A legfontosabb szabály: soha, semmilyen körülmények között ne tartsuk együtt a szalagpintyjel! A két faj nemcsak hogy kereszteződik egymással, de a hibridek nemkívánatosak, és a kereszteződés veszélye miatt még szomszédos, dupla ráccsal elválasztott röpdében sem tarthatók.

A legbiztonságosabb megoldás, ha a fajt egy saját, fajtiszta röpdében tartjuk, vagy hasonló méretű és vérmérsékletű, békés pintyekkel, például nagyobb asztrildokkal vagy békés galambocskákkal társítjuk őket, ahol a tér elegendő a visszavonuláshoz.

Egészség és megelőzés

A vörösfejű amandina egy viszonylag ellenálló madár. Mivel kevés időt tölt a röpde talaján, természeténél fogva kevésbé fogékony a talajról felszedhető bélparazitákra, mint sok más talajlakó pintyféle. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megelőzést elhanyagolhatjuk. A rendszeres, évente egyszeri parazitológiai szűrés (ürülékvizsgálat) egy madarakban jártas állatorvosnál a felelős tartás része.

A legnagyobb egészségügyi kockázatot a huzat, a hideg és a nem megfelelő táplálkozás jelenti. Mivel a faj fagyérzékeny, a téli hónapokban a röpde hőmérséklete nem süllyedhet 15 °C alá, de az ideális a 18–⁠22 °C közötti állandó hőmérséklet. A hirtelen hőmérséklet-ingadozás és a huzat gyorsan légzőszervi megbetegedésekhez vezethet.

Ügyeljünk a napi friss vízre, a tálak tisztaságára, és kerüljük a túlzsúfoltságot, ami stresszt és a fertőzések gyors terjedését okozhatja. A lakásban szabadon repülő madarak életére is veszélyt jelenthetnek a nyitott ablakok, a tükrök, a vízzel teli edények és a túlhevített teflonedények gőze, ami a madarak számára halálos mérgezést okoz.

Jogi tudnivalók és beszerzés

A vörösfejű amandina beszerzése Magyarországon jogilag egyszerű és problémamentes. A faj nem szerepel sem a CITES (Washingtoni Egyezmény) függelékeiben, sem az Európai Unió vadon élő állatok kereskedelmét szabályozó rendeletének mellékleteiben. Ez azt jelenti, hogy tartásához nem szükséges különleges államigazgatási engedély vagy CITES-bizonylat. Ennek ellenére mindig ragaszkodjunk hozzá, hogy a vásárlásról számlát vagy adásvételi szerződést kapjunk, amely igazolja a madár legális, fogságban született eredetét.

Kizárólag megbízható, ismert tenyésztőtől vásároljunk, és győződjünk meg róla, hogy a madár zárt, úgynevezett „C” gyűrűt visel a lábán. Ez a gyűrű a fogságban kelés egyetlen megbízható bizonyítéka, és tartalmazza a tenyésztő azonosítóját és a kelés évét. A zárt gyűrűt a fióka korában csúsztatják a lábára, és később már nem lehet eltávolítani vagy felhelyezni. Kerüljük a nyílt gyűrűs vagy gyűrű nélküli, ismeretlen eredetű madarak vásárlását, mert ezek akár vadbefogásból is származhatnak.

Kinek ajánljuk – és kinek nem

A vörösfejű amandina egy igazán hálás díszmadár. Kifejezetten ajánljuk annak a kezdő madártartónak, aki egy látványos, mégis csendes és békés fajra vágyik, és aki meg tudja adni a párban vagy kis csapatban tartás feltételeit. Tökéletes választás lehet azoknak is, akik már tartanak más pintyféléket, és egy nyugodt, nem agresszív fajjal szeretnék bővíteni a gyűjteményüket, feltéve, hogy van egy külön röpdéjük a számára. A haladó tenyésztők számára is tartogat kihívást, hiszen a sikeres szaporítás odafigyelést igényel.

Nem ajánljuk viszont azoknak, akik egyetlen, kézhez szoktatható, „bújós” madarat keresnek; ez a faj megmarad megfigyelhető díszmadárnak. Szintén nem való olyan vegyes röpdébe, ahol szalagpintyek vagy nagyon apró, félénk pintyfélék élnek. Végül, ha valaki nem tud fűtött, huzatmentes beltéri helyet biztosítani a téli hónapokban, annak mindenképpen más, hidegtűrőbb faj után kell néznie.

Gyakori kérdések

A vörösfejű amandina kezdő madártartónak is jó választás?

Igen, a vörösfejű amandina kifejezetten jó választás kezdők számára. Nyugodt természetű, nem igényel kézi szelídítést, és tartása nem bonyolult, ha biztosítjuk számára a megfelelő méretű, fűthető röpdét és a fajtársaságot.

Miért nem szabad a vörösfejű amandinát szalagpintyjel együtt tartani?

A két faj nagyon közeli rokon, és fogságban gond nélkül kereszteződik egymással. Az ilyen hibridek nemkívánatosak, elmoshatják a fajtiszta állományok vonalait. A kereszteződés veszélye olyan magas, hogy még szomszédos, dupla ráccsal elválasztott röpdében sem biztonságos együtt tartani őket.

Hogyan tudom megkülönböztetni a hímet a tojótól?

Az ivari különbség nagyon szembetűnő. Csak a hím feje élénk vörös, míg a tojó feje teljes egészében barnásszürke. Ez a különbség már a fiatal madarak vedlése után, néhány hónapos korban jól láthatóvá válik.

Mivel etessem a vörösfejű amandinámat a költési időszakban?

A költési időszakban a jó minőségű magkeverék mellett naponta kínáljon csíráztatott magvakat, friss zöldeleséget és tojásos eleséget. Az élő eleség (apró rovarok, lisztkukacok) nem létfontosságú, de jelentősen megnöveli a sikeres fiókanevelés esélyét.

Mekkora kalitka vagy röpde szükséges egy párnak?

Bár a fajt szaporították már 61 × 30 cm-es kettős költőkalitkában is, az ideális elhelyezés egy jóval tágasabb beltéri röpde. Egy pár számára legalább 80-100 cm hosszú röpde az ajánlott, hogy a madarak eleget mozoghassanak és természetes viselkedésformáikat gyakorolhassák.

Fagyérzékeny a vörösfejű amandina?

Igen, a vörösfejű amandina abszolút fagyérzékeny. A telet kizárólag fűtött, temperált, huzatmentes beltéri helyiségben töltheti, ahol a hőmérséklet nem csökken 15 °C alá.

A profil általános tartási tájékoztató. Egzotikus állatoknál különösen fontos, hogy egészségügyi kérdésekben az adott fajban jártas állatorvoshoz fordulj.