A kereszténység előtti időkben a pogány természeti népek ebben az időben ünnepelték a tavasz kezdetét, és később ezekre a hagyományokra épültek rá a keresztény húsvéti szokások. Ekkor még a nyúl a tavasz istennőjének szent állata volt, amely a termékenységet és a megújult természetet szimbolizálta. Ez a varázslatos szent állat, a mezei nyúl, festett tojást hozott a gyermekeknek a megújult élet jeleként. Mivel a mezei nyúl sok helyen igen ritka, helyét a húsvéti ünnepeken hamarosan átvette a házinyúl.
A nyuszit, mint húsvéti (keresztény) jelképet elsőként a XVI. századi Németországban használták és kétszáz évvel később, itt készítették el az első ehető (cukor) nyulat. Mára csokinyulak, plüss és műanyag figurák, képeslapok és kifejezetten erre az alkalomra vásárolt nyuszik megszokott részei az ünnepnek. Szintén a középkori Németországban alakult ki az a szokás is, hogy a gyerekek kosárfészket készítenek és ebbe az éjszaka folyamán a húsvéti nyuszi ajándékot – többnyire színes tojást és édességet – rejt.
Bár a nyúl népszerűségét főként húsvéti ‘szereplésének’ köszönheti, azért néhány híres nyulat érdemes megemlíteni a mesékből is: Tapsi Hapsi, Roger nyúl, Kockásfülű nyúl és természetesen Nyuszi, Micimackó barátja.
A nyúl fontos eleme más kultúráknak is. Ázsiai hagyományokban ő az istenség hírvivője, míg a buddhistáknál a Hold szent állata. Több észak-amerikai indián törzs szerint a nyúl az emberiség jótevője, míg a maják neki tulajdonították az írás feltalálását.
Végül is az ősi szokások és hiedelmek összeolvadtak azzá az ünneppé, amit ma húsvétként ismerünk. A nyuszi pedig, bármilyen formában jelenik is meg ünnepi rítusainkban, megmaradt annak, ami mindig is volt: a tavasz és az újjászületés hírnöke.
Húsvétkor más állatokkal is találkozhatunk. A kiscsirke szintén az újjászülető természet és élet jelképe, míg a bárány a keresztény hagyományokkal került a húsvéti szimbólumok közé, és Krisztust testesíti meg.
