A gyerekes családokban a Húsvét bizonyos szempontból egy tortúra. Sok gyerek nyuszit szeretne, s ezért hihetetlen energiát képes fektetni a szülők meggyőzésébe. Okként a következők szoktak elhangzani: “Petinek is van… Katinak is megígérte az anyukája…”. A szülők az ilyen indokokkal szemben rövid idő alatt kellően felvértezik magukat. Van, aki inkább kitér a kérés megtagadásának tényleges magyarázata elől, s elintézi annyival, hogy “majd megkérdezzük aput”. Jobb megoldás, ha leülünk a gyerekkel és megmagyarázzuk, hogy miért nem lehet neki nyuszija.
Az előbb-utóbb elfogadható válaszok között szerepelnek:
• nincs otthon senki és a nyuszit nem lehet csakúgy egyedül hagyni,
• nincs idő arra, hogy gondoskodjunk róla,
• a nyulat nagyon nehéz lakásban tartani,
• a nyúl csak nyugodt környezetben tud élni, egy-egy hirtelen külső inger, akár az életébe is kerülhet (itt példákat hozhatunk a lármás játékokra utalva).
Ha szemünk fénye mindezek ellenére továbbra is ostrom alatt tart bennünket, 
beszéljük meg vele, hogy ha majd nagyobb lesz és egyedül tud róla gondoskodni, akkor kaphat nyulat. Felajánlhatjuk, hogy ha lemond a követeléséről, cserébe elvisszük az állatkertbe és ott megnézheti a nyulakat.
Meséljünk arról, hogy a nyuszit hogyan kell tartani és milyen a természete, mert ezzel közelebb juthatunk ahhoz, hogy a gyerek megértse, mi a különbség a kedvenc plüssállata és az élő nyúl között.
Húsvét közeledtével elöntik nyulakkal a piacokat és a díszállat-kereskedéseket. Legtöbbjükről tudni kell, hogy annyira korán választották el őket anyjuktól, hogy nem is biztos az életben maradásuk. Rendszerint az újszülött apróságokat nem tartják ideális körülmények között, ami tovább ront állapotukon. A piacon a zaj és a tömeg végzetes lehet a nyulak érzékeny idegrendszerére. A kisállat-kereskedések jórészében pedig bezsúfolva, sokszor más állatokkal összezárva tartják őket. Ha mindenáron nyúlra vágyunk: ebben az esetben keressünk olyan állatkereskedést, amelyre a fentiek nem igazak. Esetleg megbízható tenyésztőtől is vehetünk nyulat, ha ismeretségi körünkben valaki tud adni címet.
Ne vegyünk nyulat, ha…
…csak azért vennénk, mert a gyerek annyira szeretne egyet.
…gyerekünk még nincs 7 éves.
…lakásban akarjuk tartani.
…zajban és folyton változó környezetben, jövés-menésben tudnánk csak tartani.
…nem gondoltuk végig, hogy az elkövetkező években (5-10 évvel számolva), hogy illik majd életvitelünkbe ez a jószág.
…soha nem vagyunk otthon.
…nem érünk rá foglalkozni az állattal és nincs időnk rendben tartani a környezetét.
Vegyünk nyulat, ha…
…elfogadtuk, hogy az élő állat gondozást – rendszeres etetést, itatást, ápolást, mozgatást, egészségügyi ellenőrzést, megfelelő környezetet és szeretetet – igényel.
Ha mi magunk szeretnénk nyuszit venni és felelősséget vállalni érte, akkor először gondoljuk végig, hogy teljesíteni tudunk-e minden feltétélt ehhez. A nyulak alapvetően a nyugodt környezetet igénylik: ne legyen körülöttük nagy mozgás és zajongás. Egy praktikus ötlet: ha nem muszáj, ne emelgessük, mert a földön érzik magukat biztonságban. Emelgetésnél még az is előfordulhat, hogy a rugkapálásával komoly sérüléseket okozhat nekünk.
Lakásban nem javasoljuk a nyúltartást, de ha valaki mégis úgy dönt, hogy álmának a lakás nem lehet akadálya, akkor mérje fel, hogy van-e elég hely – legalább 20 m2 – a nyúl számára, ahová a nap is besüt. Igen válasz esetén, “rágásbiztossá” kell tenni a helyiségben található tárgyakat. Tipikus veszélyforrás pl. a villanyvezeték.
Kertben más a helyzet: keressünk egy olyan nyugodt zugot, ahol van árnyék is és napos rész is. Az elkerítésnél figyeljünk arra, hogy más állatok ne férhessenek hozzá a nyúlhoz. Egyébként kellő óvatosság és az elején állandó felügyelet mellett össze lehet szoktatni kutyákkal és macskákkal is, de ezzel csak a gyakorlott állattartók próbálkozzanak. Előre gondoljuk végig, hogy télen milyen zárt, meleg helyiségben szállásolhatjuk el. Amennyiben erre nincs megoldás, inkább ne tartsunk nyulat.
Ha megvettük a nyulat, de az ünnepek után nem tudunk vele mit kezdeni, gondolkodjunk el a lehetséges módokon, amelyek révén a nyúl, a számára megfelelő helyre kerülhet. A tenyésztett házinyulat nem szabad csakúgy a rét közepén elengedni, de azzal sem kínozhatjuk, hogy számára teljesen alkalmatlan környezetben tartjuk.
Próbáljunk meg mindent megtenni azért, hogy a nyúl megfelelő körülmények között ott maradhasson. A gyerekek számára is nagyon rossz példa azt mutatni, hogy a feleslegessé vált állattól csakúgy meg lehet szabadulni; ilyenek minták később fokozhatják a felelőtlenséget.
Az ifjoncokkal közösen kialakíthatunk egy olyan helyet, ahol a nyuszi jól érzi magát. A gyerekek egy-kettőre felcseperednek és képesek lesznek arra, hogy kis felügyelettel, de alapvetően önállóan is gondját viseljék az állatnak. A nyulak egyébként elég gyorsan emberhez szoknak, ezért kellemes társasággá válhatnak. Arról nem szólva, hogy kutatások sokasága bizonyítja az állatok jótékony hatását a gyerekek fejlődésére.
Végső esetben más megoldás is kínálkozik. A Fővárosi Állat-és Növénykert – évek óta elindított programja keretében – befogadja az elárvult állatokat.
A nagy menhelyeken érdemes érdeklődni, hogy a kutyán és a macskán kívül más állatok befogadásával is foglalkoznak-e, esetleg tudnak-e segíteni a nyúl elhelyezésében.
Ideális megoldás, ha vannak vidéken élő rokonok – esetleg nagyszülők, akik hajlandóak a gyerek nyusziját befogadni. Tegyük meg, hogy a megfelelő helyet kialakítjuk a nyúlnak, az újdonsült gazdáknak legalább ezzel ne legyen gondjuk. A látogatások alkalmával a gyerekre – korának megfelelően – bízzuk rá a gondozást. Ezzel is növeljük a felelősségérzetét és legalább találkozhat a természet egy kis részével.
Többet ugyanazt a hibát ne kövessük el! Jön a Húsvét, mi pedig szereljük fel magunkat csoki- és plüssnyulakkal!
