A gyerekes családokban a Húsvét bizonyos szempontból egy tortúra. Sok gyerek nyuszit szeretne, s ezért hihetetlen energiát képes fektetni a szülők meggyőzésébe. Okként a következők szoktak elhangzani: “Petinek is van… Katinak is megígérte az anyukája…”. A szülők az ilyen indokokkal szemben rövid idő alatt kellően felvértezik magukat. Van, aki inkább kitér a kérés megtagadásának tényleges magyarázata elől, s elintézi annyival, hogy “majd megkérdezzük aput”. Jobb megoldás, ha leülünk a gyerekkel és megmagyarázzuk, hogy miért nem lehet neki nyuszija.
A kereszténység előtti időkben a pogány természeti népek ebben az időben ünnepelték a tavasz kezdetét, és később ezekre a hagyományokra épültek rá a keresztény húsvéti szokások. Ekkor még a nyúl a tavasz istennőjének szent állata volt, amely a termékenységet és a megújult természetet szimbolizálta. Ez a varázslatos szent állat, a mezei nyúl, festett tojást hozott a gyermekeknek a megújult élet jeleként. Mivel a mezei nyúl sok helyen igen ritka, helyét a húsvéti ünnepeken hamarosan átvette a házinyúl.