Kutyás gazdiként a télben, a kellemetlen mínuszok mellett egyéb problémákkal is meg kell küzdenünk a rendszeres sétáltatások során. Az ugye nem is kérdés, hogy ha fú, ha fagy, az ebbel menni kell. Mindegy, hogy vidéken élünk, vagy nagyvárosban, kül- vagy belterületen, a téli csapadék, a havas latyak ilyenkor szinte elkerülhetetlen. A legtöbb helyen az egyértelmű tiltás ellenére, az utak csúszásmentesítése még mindig felsózással történik. A sós olvadék és a kutyatappancs pedig nem jó barátok.
Mancsra fel!
A sótól felolvadt havas latyak kutyánk mancsát már az első lépésekkor eláztatják, ujjközeiben és mancspárnái közt megül a nedvesség. Ha még egyéb piszkot is sikerül összegyűjteni, ami összetapasztja a mancspárnák közti szőrt, séta végére akár ki is sebesedhet az állat lába. A nyílt seben bejutó baktériumoknak köszönhetően kedvencünk komoly fertőzéseket is elszenvedhet.
Sok kíntól kímélhetjük meg a kutyánkat, ha a zimankó beálltával a mancspárnák közé nőtt szőrt óvatosan kivágjuk, valamint a téli séták után átnézzük az állat lábait. Legjobb, ha hazaérvén, langyos vízzel le is öblítjük a tappancs érzékeny bőréről a sós lét. A rögtönzött lábmosás után gondosan töröljük szárazra a lábujjközöket is! Az esetleges felmaródásokra használjunk fertőtlenítő krémet!
Létezik egy úgynevezett mancsviasz, amit a séta előtt negyed órával kell a kutyus mancspárnáira és ujjközeibe kenni. Ez a paszta finom filmréteget képez a bőrfelületen, ami a kint tartózkodás során megóvja az állat lábait a maró sótól.
Másik megoldás a kutyacipellő használata. Ha egészen pici korától hozzá szoktatjuk, kedvencünk jó eséllyel megtűri magán a kis topánokat. Szinte bármelyik állatkereskedésben válogathatunk kedvünkre ezekből a mókás kiegészítőkből. A viszonylag költséges holmi kreatív házi megfelelője lehet, egy (pontosabban kettő) kisbabáról lemaradó orkán kesztyű, vagy csúszásgátlóval ellátott bébizokni.
Hó a pocakban
Ha a tappancs gondokat kiküszöböltük, még mindig nem lehetünk nyugodtak, hiszen ott az a rengeteg, csábító, hideg valami…bizony, a hó! A kutyák többsége örömmel veti bele magát a hóba, túrják az orrukkal, belehempergőznek és harapdálják is. A hó tele van különféle szennyeződésekkel, amiket jobb lenne nem befalni. A sózott területeken lévő hóból nagyobb mennyiség elfogyasztása akár sómérgezést, komoly vese- és epebántalmakat is okozhat az állat szervezetében.
A hóevés hátterében gyakran az állat szomjúsága áll. A hideg nem gátolja a kutyust az önfeledt rohangálásban, amely során megszomjazik és mi sem természetesebb, mint hogy a rendelkezésre álló hóból „kortyol”. Nem csak a szennyeződések okozhatnak ilyenkor problémát, hanem a hirtelen hideg fogyasztása is. Érzékenyebb kutya torokgyulladást, extrém esetben akár gyomorbél-gyulladást is kaphat. Megoldást jelenthet egy palack víz, amit magunkkal viszünk, és időnként megkínáljuk szeleburdi kis ebünket.
Sózott utak, hóevés